1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 111. ülés
CXf. országos ülés. Marlins 18-kan 18-10. Gróf Erdődy Sándor: Miezen válaszunkban azt állítjuk , hogy a* vámra nezve Austria és Magyarország között viszonyossá«? van, a' KK. és Rendek ellenkező véleményben voltak, különben a’ dolgot hozzánk serelem gyanánt mostani válaszunkban azt mondjuk, hogy előttünk ezen viszonyosság hivatalosan T. dasat a rplmck és ki- . Tanaink tér- tökéletes VISZüiijo«~«.ö t.vikan. nem küldöttek volna. Mi ugyan _ --------- ---------------- -----------^ -------j -—ö tudva van: ezt azonban elégségesnek nem tartom, mert valamint mi kötelesek nem voltunk á KK. és Rendek áltál előterjesztett sérelmet bebizonyítás nélkül elfogadni, úgy a' KK. és Rendek sem fogják ezen puszta szavunkra a' dolgot elhinni. Annálfoo-va, miután tegnap Ö Excell. a’ Koronaőr ‘s Nógrád Vármegyének Főispánja mint a’ m. k. udv. Kamarának Elnöke hivatalosan jelentette, mi fizettetik a’ czukorliszt és egyebekért, a T. KK. és RR. meggyőzésére szükségesnek találnám a* válasz-izenetben ezen hivatalos jelentést a' maga egész kiterjedésében közölni, igy a' kérdés megszűnik, de ha ezt nem tesszük, KK. és Rendek ezen sérelmet ismételve fogjak hozzánk átküldeni. (Helyes!) \iUlor ó <*S. kir. Feuségc: A‘ Mélt. Fő Rendeknek mi é tárgyban*! vélekedése? Gróf Andrássy Károly. Ezen az országgyűlésen kedvezőbb előadást Hazánkra nézve nem hallottunk annál, mely- Ivet Ő Exeell. a’ kamarai Elnök elünkbe terjesztett; legyen a mai nap azon kitűzött nap, melljen Ű Excell. azon szép mon- T. KK. és Rendeknek megizenjük. Fő- Tárnokmester Karó Eötvös Jynácz : Arra kell szorítani az izenetet, miről itt szó volt, t. i. a" lisztre. Koronaőr Gróf Key fenek Gábor: k\ ezukorért egy mázsától fizettetik 9 fr. lisztért, ha kereskedésre behozatik vagy kivitetik, fizettetik egy mázsától t fr. 30. kr., ha pedig gyárok számára szállíttatik, a vámbér ezen sommának felét teszi. Ayitrai Főispány Iiaró Mednijánszky Alajos: Csak oda szorítsuk kifejezésünket, mire a' KK. és Rendek által felszólíttattunk: a* KK. és RR. csak czukorlisztröl szólanak; maradjunk tehát mi is csak a’ mellett. Gróf Pnlffy József: Mennyire emlékezem , tegnap általánosan volt mondva, hogy miután a’ viszonyosság fen nem áll, e’ végett Ö Felsége elébe egy általános felterjesztés történjék: következéskép úgy vélem, hogy a’ szerkesztés meg maradhat. Az ítélőmester olvassa az e' szerint módosított szerkesztést. Koronaőr Gróf Teleki József: Az „egyformaság“ szót „viszonyosság“ szóval kivonnám felcseréltem, mivel az egyformaság csupán a’ dolgok külsejére vitetik. QElfogadtatikf) Koronaőr Gróf Keylerich Gabor: A’ „hivatalos“ szót „hiteles“ szóval kívánnám fel váltatni. (Elfogadtat ik.~) Gróf Erdődy Sándor: Uocsánatot kérek, én a’ „hivatalos“ kitételt, meg kívánom tartani , mert 6 Excell. mint Koronaőr és Főispány „hiteles“ jelentést tesz, de e’ jelentését úgy mint kamarai Elnök hivatalosan tette. Fő-Tárnokmester Báró Eötvös Jynácz: Ha szerencsésebb emlékezetű volnék, e’ részben én is tehetnék hivatalosjelentést, mert a’ vámbéri a’ Helytartó-Tanács szokta kihirdetni, mellynek én is a' kérdéses időben egyik köz tagja valék. A’ 40-ik számra nézve észrevétel nem volt. .Vuior O es. Mr. FcilSCS© i Miután ezen válasz-izenetben csekély észrevételek foglaltatnak, azt az Itélőmester fogja átvinni azon szóbeli jelentéssel, mellyet a tegnapi ülésben tettem. Izenet *’ gö- Királyi személynöki Itélőmester Szeli Imre, Nádor O cs. kir. Fensége meghagyásából, szakaszonként olvasá a’ KK. és sűlíek ^ilUpot-RR-ízenetének a’ görög nem egyesültek állapotjárói első szakaszát ezen szavakig: „kik a’ regi szertartás mellett megmaradtak Karloriczi Érsek és Metropolita Sztankorich István: Mielőtt ezen Főméltóságú Tábla előtt fenforgó, ’s a’ keleti Egyházat érdeklő tárgyról gyenge tehetségemhez képest csekély vélekedésemet egész alázatossággal előterjeszteném, mindenek előtt az országosan egybegyülekezett T. KK. és Rendeknek ezen jeles emberi szeretetük és különös gondoskodásukért, mellyel ezen legrégibb keresztény Egyháznak a’ maga illő allapotjában leendő megtartása, és az ön, közhon polgárai, a’ Haza és Felséges Fejedelmünk iránt mindenkoron tántoríthatatlan hűséggel viseltetett egyházi kormányzásomra bízott híveim iránt viseltetni méltóztatnak, köszönetemet kijelenteni szoros kötelességemnek tartván, cs. kir. Fő-Ilerczegséged és a’ Főméltóságú Rendek előtt mély alázatossággal esedezni bátorkodom: hogy mind azt, a’ mi ezen vallásbeliek megerősítésére igazságos, üdves, szükséges és kedvező, részükről is védni ’s fentartani kegyesen méltóztassanak. — Ha ezen magos helyen fenforgó ’s engem gondviselőleg érdeklő tárgyaknak súlyát csekély tehetségemmel összevetem, terhes aggódás lep el ugyan, azonban midőn ezen keresztény Egyháznak szertartása legfelsőbb k. királyi parancsok, ősi törvények és szabadságok fentartása iránti gondoskodást szintúgy cs. kir. Fő-Herczegséged ’s a’ Főméit. Rendek szivükön feküdni szerencsém van tapasztalni, szivem vidulva emelkedik. — De a’dolognak ezen állásában is ismervén gyenge tehetségemet, cs. kir. Fő-Herczegséged és a’Főméltóságú Rendekhez olly alázatos kéréssel járulni bátorkodom, hogy mindazokat, mellyeket nem annyira tulajdon akaratom , mint állásom szoros kötelessége tekintetéből e’ fő helyen nyilván ’s közönségesen előterjesztenem kelletik, kegyesen meghallgatni, s jóra magyarázni méltóztassanak. Ugyanis a* mit a’ T. KK. és RR. a’ javaslatuk s részint izenetüknek 1-ső pontjában előadnak, az: hogy mind azon törvényeknek, mellyeken mind a’ két evangelica valláson lévők vallásbeli szabad gyakorlata és polgári állása alapul, minden rendeletéi a" görög nem egyesült vallásuakra is kiterjesztetvén, minden ezekkel ellenkező rendeletek megszüntessenek, különösen pedig törvénytelen módokon, úgymint pénzzel, adományokkal és ígéretekkel erről más vallásra való általmenetelre intézett csábítás örökre eltiltatván , az rendeltessék: hogy a‘ hasonló cselekvésekben tapasztalandók fenj ítőperbe fogatván, keményen büntettessenek meg; — azon esetekben pedig, midőn valamelly községnek egy része más vallásra általmegy, a’ templom , parochia ’s ezek fenáltására szolgáló alapítványok és minden egyházi épületek azon felekezetnek használatában hagy assanak, melly az előbbi valláson megmaradott, és a’ fen érintett egyházi épületek és alapítványok az általmcnőknek csak akkor adassanak által, ha az egész parochiának minden hívei minden erőltetés nélkül tiszta meggyőződésből előbbi vallásukat elhagyván, más vallásra mennének által. Azon indítóokok, melljek a T. KK.es Rendeket az igazságon alapuló illy törvények alkotására vezérelték, valóban nagyok és fontosak; — úgy tetszik, hogy azokra azon ember és emberiség iránt legméltatlanabb, merész és vakmerő csábítások szolgáltattak alkalmatosságot, mellyek a’ szánakodásra méltó banátusi részeken lakó oláh népen követtettek el. — Ezen szomorú esetek bebizonyítására a mostani országgyűlésen Nemes Temes és Arad Vármegyék jelenlévő érdemes Követeire bátran hivatkozhatom.— Mind ezeknek magam is—ki előtt, midőn hajdan O Felsége rendeletéből majd két évekig a’ temesvári Megye gondviselésemre bizattalván, a fellendített viszszaélések miatt különféle panaszok fordultak elő — tanúja vagyok; — hivatalos irományok bizonyítása szerint pedig Kisdia nevezetű a’ temesvári, és Ternova, az aradi püspöki Megyékben kebelezett helységekben mostan is, fájdalom! híveim közül találtatnak, kik hajdan Ígéretekkel és adományokkal elcsábítva, a'görög egyesült vallásra egy szempillantásra általmentek ugyan, annakutána azonban a' lelkiesméret furdalásától indíttatva, cselekedeteiket megbánván, előbbi ősi vallásukra visszatérni akartak, de arra számos évek óta engedelmet nem nyervén,’s mivel az egyesüllek vallását követni egyáltalán fogva nem akarják, az előbbire pedig visszatérni meg nem engedtetik, mostan vallás nélkül szűkölködnek. — De mind ezeket inkább hallgatással cl mellőzni, mint szomorúságot okozni kívánok; csak azon egy alázatos kérésemet bátorkodom előterjeszteni, hogy ezen, az igazm
