1839-1840 Főrendi Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferdinánd Ausztriai Császár, Magyar- és Csehország e' néven Ötödik Koronás Királyától szabad királyi Pozsony városában 1839-dik évi junius 2-kára rendeltetett Magyar Országgyülésen a' Méltóságos Fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől majus 12-ig tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Nyomtatta és kiadta Schmid Antal / [1840]
1840 / 106. ülés
142 CVI. országos ülés. Martius 12-kcn 1840. Il-ikiienet .üg js egyenlóeu örökösödön a’ fiúsig a' leányággal, ezen szokás ezentúl is fcntartassék, ’s hogy tovább minden olly »’jobbágyok , I , |e;inv ,n^r ]4; van házasítva, továbbá is fenmaradjon a' törvénynek azon rendelkezése, molly szerint örökösödése- Cad-civucii j , r ' i i "1 i -ll r ról javaslóit az azonfelül. mit férjhez mentekor kapott, apjanak végrendelete nélkül a szerzeményekből többe ne részesüljön.— k^VjMárgyá"Ebben a* T. KK. és HR. meg nein egyeznek, ’s azt mondják, hogy miután a’ Mélt. Fö-RR. elfogadták már az egyenlő h»n osztozkodást az ösiségre nézve, — nem látják át, hogy lehessen azt megtagadni a’ szerzemények iránt is. — Erre feleletem az: hogy a’ Mélt. Fö-RR. azon elvet a’ leányágra nézve általában még el nem fogadták, mert egyenesen azt kívánták, hogy továbbá is fcntartassék Verbőczy Ill-ik Részének nem csak 29-ik, de 30-ik Czíme is, azaz: hogy azon helyeken, hol eddig csak a’ fiúág örökösödön, ezután is egyedül csak az öröküsödjék. — De ha a’ Mélt. Fö-RR. izenetének az lett volna is az értelme, 'hogy az egyenlő örökösödést az ösiségre nézve általányosan elfogadják, — mihelyt azt tagadni nem lehet, hogy annak alkalmaztatása minden törvényes igazsága mellett is politicus tekintetben több kétes következésekkel fenyeget, kétségkívül tanácsos, hogy ezen engedményt még terjedelmesbbé tenni, ’s így a’kiházasított leányokra is kiterjeszteni ne siessünk. — Azt mondják továbbá a’KK. és Rendek, hogy az örökösödésnek csupán a’ fiúágra való szorítása a’ feudalizmusnak maradványa, mellyet most a’ XIX. században a’ nemesek vagyonaitól mé®1 a’ jobbágyok hagyományaira is kiterjeszteni ezéliránytalannak vélnek. Én azt nem tekintem a’ feudalismus szüleményének, _azok, miket előbb felhoztam, nem a’ feudalismus köréből merittettek, ’s létez a' leányágnak illyen kizárása sok olly helyeken is, hol feudalismus nincsen. A’ Mélt. Fő-Rendek azon észrevételére: hogy mivel a’ leány, ki férjhez megy, — ritkán van azon helyezetben, hogy az apja vagyonát’s gazdaságát gyarapíthassa, ellenben az apja házánál maradt fiú többnyire nagy részt vesz a’gazdaság gyarapításában, ’s igy a’józan igazság is kívánja, hogy csak ezek részesüljenek a’ szerzeményben is. — A’ T. KK. és RR. azt mondják, hogy ebben különös erő nincsen, azért, mert ezen okoskodás nem minden fiúkra alkalmazható, ’s hogy vannak olly nők is, kik ipjokkal laknak, és szintén a’ gazdaságot elősegélik. Azt nem tagadom, hogy az lehető, ’s hogy illy esetben az igazsággal meg nem fog egyezni a’ nők kirekesztése: de miután ezen egyes esetekre is fenmarad az apának az, hogy végrendelet által intézkedhessék, és az ő javai gyarapításában fiaival egyenlő részt vett nőket is egyaránt részesíthesse, — ezen ritka egyes esetek nem elegendők arra. hogy a’ Mélt. Fő-Rendek által felhozott, különben minden esetekre alkalmazható elv elmellőztessék. — Végre még azt is említik a'KK. és RR., hogy igazságtalannak vélik, hogy a’ leányok, kik szintén ugyanazon apának ’s anyának szülöttjei, ha az apa végrendelet nélkül meghalálozik, — kirekesztessenek azon örökösödésből, inelly közös szüléiknek hagyománya. — Ez általában s olly esetben, midőn a’ két nembeli gyermekek szüléik iránt hasonló érdeműk, igaz lehet ugyan: mihelyt azonban törvényesen ki lesz mondva, hogy az illy esetekben a’ kiházasított leányoknak részök nincsen, ha az apa a’ törvény által neki adott jogával nem élt, és testamentumot nem csinált, akkor a’ mellett áll a’ törvényes feltétel és gyanítás, hogy az apa megnyugodott a’ törvény rendeletében. — Miután tehát e’ tárgyban a’ politicus tekintetek figyelmet érdemelnek, ’s miután a’javaslóit törvényes rendelkezésnek az általam javallott megszorítás mellett is az lesz a’ következése, hogy ott, hol több gyermekek vannak, azok szülőhelyeiken, úgy se fognak gvakran maradhatni, hanem vándorbottal magoknak lakhelyet és menedéket másutt keresnek, az általányos egyenlőség pedig, mellyet a’ KK. és RR. most egyszerre létre hozni kiváunak, kevés idő múlva lassankint úgyis sokkal biztosabban ki fog Hazánkban fejleni, — továbbá is oda szavazok: hogy a’ Mélt. Fő-Rendek minapi izenetök mellett maradván, felszólítani méltóztassanak a’ T. KK. és Rendeket, hogy ezen igazságos ezélzataiknak teljes kifejlődését későbbi időre hagyván, ez úttal abban, mire a’Mélt. Fő-Rendek már reáállottak, magok szinte megnyugodni kegyeskedjenek, ’s igy az áltatok javaslatba hozott törvénybe egyszersmind Verbőczy III. Része 29 és 30-ik ide tartozó Czimeinek szabályait is még ez úttal fentartani ne terheltessenek. Gróf Desasse Ferencz: A’ múlt alkalommal nem voltam szerencsés, a’ tanácskozásban részt venni: most azonban, minthogy szerencsém van jelen lenni, magam is teszek néhány észrevételt. Azt tapasztaljuk, hogy Hazánkban a’ szokást nagyra becsülik, de nem is hiába, merta’ szokás bármint látszassák a’ mostani divattal, vagy újabb törvénnyel ellenkezni, azért mégis nem kívánatos, hogy általában minden tekintet nélkül maradjon. — Ha valaki ragaszkodik a’ régi szokásokhoz, bizonyosan a’ szegény’ adózó nép az, kinek a’ szokás legszentebb törvénye, ’s azért általányosau kívánom azon szegény népnek sorsát tekintetbe venni, ’s azon szokásokat, mellyek jólétével olly szoros kapcsolatban vannak, továbbá is fentartani. Annálfogva kérem a’ Mélt. Fő-Rendeket, kik úgyis legnagyobb részt földesurak, kiknek kötelességükben áll, a’ szegény adózó nép sorsát előmozdítani, méltóztassanak ezen tárgyat bölcs tanácskozásuk alá venni, — hiszen nem szükséges itt hátralépést tenni,’s nem is kívánok én mást, mint hogy az új törvény ne zárja ki a’ régi szokást. Gróf Andrássy György: Ha Hazánk szokásit tekintem : megvallom, hogy — a’hol csak lehet — a’ törvény universalitásának és egy kaptára húzásának nem lehetek barátja ott, hol azt el lehet kerülni, —annál kevésbbé ezen számos népet tárgyazó törvényben, mert ha a’ külön szokások eredményeire ’s okaira megyünk, mindig azokat helyeselni kénytelenek leszünk: — annálfogva egészen hozzáállok azokhoz, kik azt kívánják, hogy az elébbeni viszonizenet mellett maradjunk meg; ha pedig azt elérni nem lehetne, a’ szokásokat legalább a’ telkekre nézve megtartatni kívánom, mert tudjuk, hogy az újabb úrbéri törvény a’ telkeknek felosztását mennyire ellenzi, tudjuk, hogy ott, hol egy egész-telkes élhet, ott egy fél-telkes alig tehet eleget kötelességének, egy negyedrész-telkes pedig roszszabb a‘ legalúbbvaló zsellérnél; — ’s ha így eldaraboltatnak a’ telkek, licitatió licitatiót fog érni. — Ez alázatos véleményem. Koronaőr Gróf Teleki József: A’ törvényes szokásnak nem vagyok ellensége, de csak addig, míg a’ törvény az iránt valami rendelkezést nem tesz; azon értelemben azonban nem lehetek, hogy törvényes szokásokat törvény által stabiliálni helyes volna, ’s azért arról törvényt hozatni nem kívánok, hogy az eddigi szokás megtartassák, mert minden törvénynek határozottnak, tisztának, ’s minden esetben alkalmazhatónak kell lenni; — már pedig ha azon közönséges szokásokat, mellyek határozatlanok, mellyekröl nem tudjuk, hogy mikép divatoznak, törvény által stabiliáijuk, a’ törvény nem lesz tiszta és határozott, ezeii tekintetből a’ szokásoknak törvény által leendő megalapításának nem lehetek barátja, ezen esetben annál inkább nem, minthogy ha az Országban megalapíttatnának a’ szokások az osztályra nézve, akkor kár volna törvényt hozni, akkor maradjunk inkább minden törvény nélkül az előbbeni szokás mellett; ’s igy azon előadása a’ Mélt. Fő-Rendeknek, hogy az eddigi szokás hagyattassék meg, annyit tesz, mint törvényt hozni nem akarni. Én ezen értelemben nem lehetek. Mi a' dolgot magát illeti: azt vélem, hogy kétséget nem szenved, hogy a szülékről, kik gyermekeiket egyformán tartoznak szeretni, azt kell supponálni, hogy ha valamelly bizonyos határozást nem tesznek az osztályra nézve, vagyonúkban, kivált a’keresetben, minden gyermeket egyformán kívánnak részesíteni.—
