1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
244. országos ülés
241. ÜLÉS. 25. Oct. 7 nak el, a’legelő’ elkíilönözése’ tárgyába, mcllynél fogva azon helyeknek lakosai, kik most nagy kiterjedésű köz legelőiken leg inkább marha tenyésztésből élnek ’s kik közül sokan az országos küldöttségi javallatba foglalt költs’ megállapítása által bizonyos ínségre jutnának, az elkülönözés’esetében egy telek után Ifi holdnál nagyobb mennyiségű külön legelőt kaphassanak — a’ többség azonba, noha már akkor is igen számosán által látták; hogy az országos Küldöttség által javait költs számtalan helyeken a’jobbágyság’ állapotját a’ mostaninál sokkal rószszabbá teszi, nem vélvén az elő terjesztett több rendbéli átallyányos elvek közűi egyet is az egész Országra ki terjeszthetlek, az országos Küldöttség által javallt költsot fogadta el, egyedül azt engedvén meg a’ már egyébként a Megyéjekbeli jobbágyságot biztosítani nem tudó Csongrád, Békés, és Csanád Vármegyék’ Ivövetjei’ kérésének következésébe, hogy az ezen három Megyék’részéről minden jobbágy telek után 22. hóidba megajánlott nagyobb legelöbeli mennyiség az alkotandó új Törvényben iktattason. — Közölvén a’ Szólló Küldőivel a’ Királyi Választ, ezek annak tartalmából még inkább meg győzettettek arról, hogy a’ legelőnek mikép leendő elkülönözése eránt az egész Országra átallyányos, de egyszer smind czélerányos, ’s mind a’ földes urakra, mind a’jobbágyságra nézve igazságos törvényt alkotni lehetetlen, ’s a’ Királyi Válaszba kimondott azon elvbe, hogy a’ kiadandó legelő mennyisége mindenütt a’ helybeli környíílállásokhoz alkalmaztasson, megnyugodtak; — de koránt sem azért, mintha a’ Megye részéről megállapíttatni kívánt legelőbeli mennyiséget sokallanák; hanem egyedül azért, mert csak így vélték a’ jobbágyság' sorsát az egész hazába mindenütt biztosíthatónak. — Azt kívánván azonban a’ nemzeti ipar’ kifejlődése, hogy a’ köz legelők leglehetőség eseteibe mindenütt elkíilönöztessenek, ne hogy az elkülönözés’ lehetőségének meghatározása egyedül a' Birák’ önkényétől fügjön, szükségesnek látták Küldői azon eseteknek törvénybe való meghatározását, mellyekben az elkülönözésnek múlhatatlanul meg kellessék történni — mire nézve leg czélerányosabbnak tartják annak kimondását a’ törvénybe: hogy, a' hol a’jobbágyságnak az országos munkálatba kiszabott osztályozás szerént meg állapított legkisebb mennyiség ki adattathatik, ott az elkülönözés’ lehetősége, ha az elkülönözést vagy a’ földes úr, vagy egyes köz birtokos, vagy a’jobbágyoknak nagyobb része kívánja, minden esetre elhatároztasson azon hozzá tétellel: hogy Csongrád, ’s az e’hez hasonló helyezető Megyékben az elkülönözés’lehetősége’meghatározásának alapjául Ifi hóid vétessen, úgy hogy ezen Megyékben is ott, hol legelő fejében egy telek után Ifi holdat ki adni lehet, az elkülönözésnek, ha az azok által, kiket illet, kérettetik, mindenütt helye légyen, maga a’kiadandó legelőbéli mennyiség pedig, ha az elkülönözés egyességáltal nem eszközöltethetik, a’ helybeli körülményekhez képest határoztasson meg. — A’ mi a’ Királyi Válasznak a’ Megyebéli Küldöttségek előtti egyezéseket tárgyazó következő záradékát: „re interea integre servata Sedriae Comitatus, et Consilio R. L. II. substernendae“ illeti, Küldői azt el nem fogadhatják, hogy a’ Törvényszék által jóvá hagyott egyezések végrehajtás előtt a’ Helytartói Tanácshoz fel terjesztessenek; hanem azt kívánják, hogy fenn maradván a, végrehajtás után a’ Királyi Felségnek a’ Helytartó tanács’ útján leendő feltigyelési jusa, a’ földes ór, ’s jobbágyok között egyezés’ ki eszközlése végett a’ Megyék által kinevezett Küldöttség előtt kötött egyességbeli szerződések a’ Megye’ Törvényszékének ellátása, ’s jóvá hagyása után azonnal végre hajtassanak, — azon esetbe pedig, ha az egyeség az illető felek között meg nem történhetne, mind az elkü-2 *
