1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
244. országos ülés
214. ÜLÉS. 25. October. 5 Esztergám Vármegye’ 2-dik Követe: a’ Haza környűlállásai a’ legkülönbözőbbek, olly különböző minémüségüek, hogy a’ legelő elrendelése tárgyában valamit szoros igazsággal soha sem fogunk határozhatni — Megyéje e’ részben az országos Küldöttség redactióját kívánta, mert azt vélte, hogy az országos Kiküldöttség bizonyos adatokból, nem pedig képzeletből tette határozatát; most azonban a’ midőn a’ Királyi Válasz felvilágosította, hogy határozatát a’Küldöttség képzeletből, és nem gyakorlatból állította fel, ollyat kíván elfogadni, melly az Elölülő által felhozott elvekhez közelít, ’s azokból folyik. Az Elölülő három elvet tett fel, tudni illik, hogy a’ legelő elegendő legyen; 2-or, hogy a’ határozandó mennyiség által a’jobbágyság sorsa jobbíttasson; 3-szor, hogy a’ nemzeti ipar előmozdítasson; ő is tehát Küldői fő elveit előadja; egyik az, a’ mit az Elölülő második helyre tett, a’ 2-dik a’ földes Úri tulajdon sérthetetlensége, 3-dik az önkénynek kikerülhetése; a’ mi az elsőt illeti, a’ Királyi Válasz által inkább eszközöltetik, mint a’ Kerületi szerkeztetés által, mert van olly an helység, a’mint Arad mondja, a’ hol a’Resolutio egy telek után 80 holdat is adott, már pedig kétséget nem szenved, hogy ha azon helységnek 22 hold adatna egy telek után, nem lenne olly karba, mint most van; vannak pedig több olly helységek, mellyeknek legelőjét ha átaljában telek számra felosztanánk egy telek után 40, 50 hold legelő is jönne. 2-dik elve Küldőinek, a’ földes Úri tulajdon sérthetetlensége. Ott, a hol tisztában áll a’tulajdon, könnyű a’ tulajdon ideáját tisztán kifejteni, de itt nálunk akár a1 szokást, akár pedig az Urbáriumot tekintse, nem állíthatja, hogy a’ földes Ur tisztán tulajdonosa volt a’ legelőnek, mert a’jobbágynak is van benne tulajdona, illy két tulajdon közt pedig, ha Törvény nints, nem lehet máshonnan a’ demarcationalis lineát húzni, csak a’ gyakorlatból; ha tehát a’ Királyi Válasz’ elveit elfogadjuk, és azt mondjuk, hogy a’ legelő azon arányba használtasson, mellyben eddig használtatott; úgy a’ földes Úr tulajdonát sérteni nem fogjuk. 3-dik elve Küldőinek az önkény’ kikerülése — ezt tökélletesen kikerülni nem lehet. Ha veszi a’ Kerületi javallatot, jelesen annak azon foglalatját: ubi autem hae cespitosae s ac sylrosae plagaedemptis aeque tonsuris sylv analibus, tertiam terreni partem non adaequant quidem s illius tamen sunt extensionis, ut ex iisdem tam Domino terrestri aut respective in communione existentibus compossessoribus3 quam et colonis oeconomiae approportionatum pascuum obtingere queats pascua talia sufficientibus accensentur kérdeni meri, van-e ebbe valami önkény nélkül elhatározva? bizonyosan el kell esmérni, hogy nincs; és így sorba menvén a’ KK. és RR. elhatározásán, mindenütt úgy találja, hogy az önkényt ki nem kerülték, és így mivel a’ minéműség’ideája az önkénytől fügvén, sem a’ Karok, sem a’ Királyi Válasz az önkényt ki nem kerülhette, — a’ Királyi Válasz által azonba mind a’ földes Úri tulajdon fel fog tartatni, mind pedig a’ jobbágy jobb karba tétetik, elfogadja a’ Resolutiót. — Szepes Vármegye 2-dik Követe: 3Iegyéje’ részéről a’ földes Úri tulajdonnak sértésével a' jobbágyot gazdagítani nem akarván, más részről azon jótéteménynek birtokába, melly ötét az Urbér’, és természetes igazság’ következésében illeti, — sérthetetlenül megtartani kívánja, és így a’ jobbágyok' létét minden úgy nevezett concessiók nélkül biztosítani igyekezvén, a’ mostanába használt legelőben egy átaljába megszorítani nem akarja; de a’ minimum, és ma- Jegyzö-Kdnyv. IX. Darab. 2
