1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

268. országos ülés

268. ÜLÉS. — ]0. December.

hozatnék, a’ nép, ’s az érett értelemnek köz véleménye reá ütötte hatalmas sanctióját, mellynél hatalmasabbat ez életben nem esmérek. Hlyen volt a’ vallás beli szabadság*, illyen a’ tortura megszüntetése, illyen Angliában a’ rabszolgaság eltörlése, ’s a’ Catholica emancipatio; mellyeket még mi előtt Törvény Könyvbe iktattatnának, a’ nép már sanctionált. I Ilyennek tartom én a’ jelen Törvén v- Czikkelyt is, és meglehet, hogy én azokkal együtt, kik alkotásában cselekvő részt vettenek most kissebb számba maradok, de bár mi csekély számra olvadjunk is, tudom 9 millió ember kérlelhette« ítélete áll hátunk mögött, 9 millió ember ítéletej, kinek öröm könnyei, vagy fájdalmas sóhajtásai fogják tettünkéi követni. Én a’ szerkeztetésre szavazok.

Tolna Vármegye 1-sÖ Követe: Küldői alkotmányunkra nemű homályt veto a’ jobbágynak mostani helyheztetése bajos állapotából erőltetés, és a’ földes úr sérelme nélkül kiemelését, és polgári jusai terjesztését, az által kívánják elérni, hogy a’ jobbágyoknak földes uraikkal kötendő szabad egve_ zés mellett, örökös kiváltásuk törvény által megengedtessen. Hogy illy törvény a’ nép boldogságát, a’ nemzeti ipart, és így hazánk virágzását hathatósan elő mozdítaná, és hogy ez által milliomi hazafiak a3 Fejedelem, éis az alkotmányhoz szeretettel szorosabban tsatoltatnának, olly igaz következtetések, hogy azokat tagadni nem lehet. De attól sem lehet félni, a’ mitől sokan tartanak, mintha t. i. illyes engedmény által, aristocratiai szellemű, alkotmányunk veszélesztetne; ha valaki, bizonyára ő alkotmányunkhoz forrón ragaszkodik, mert meg van győződve, hogy a’ mi országláisi formánk igen is képes minden sorsú hazafiakat boldogítani, és az aristocratia csak igazságos légyen, és polgári jusokkal monopolimot ne űzzön, igen jótékonyan áll fent a’ Fejedelem, és a’ nép tömege közt, és minden jó czéízatoknak hathatós eszközlője, magasabb miveítsége, és kiváltsági jusai által a’ társasági életben. Azonban a5 javallott törvény által legkisebbet sem látja, az illy értelembe vett aristocratiát csorbitatni, igaz ugyan, hogy a’ kérdéses törvény ereje által idő jártával, a’ jobbágyi lelkek egy része a3 nemtelennek visszaválthatatlan tulajdonává válna, de ezek égy is már vissza válthatatlan, és adó alatt való fundusok lévén, az allodiumi nemesi birtokok pedig szabadok maradván, ezek közt szinte úgy meglészen a5 külömböztetés, mint annak birtokosi jusai közt, — az aristocratiának valódi birtoka, és jusai u. m. a* nemzeti képviselési, és más kiváltsági, úgy előkelő egyéb jusai, sértheteílenűl fent maradnak, — és így azon különböztető határ vonat is, mellyet az aristocratia létezésére ő is elkerülhetetlenül szükségesnek tart, zavartalanul marad. A’ kérdés alatt forgó törvény szakasz tehát minden erőszak nélkül, csak a’ nép jobb létét, és a’ haza virágzását, az arra szívesebben közre munkáló függetlenebb sorsúak szaporítása által eszközölné, a* mi az aristocratiával igen is megférhető, sőt meg kell vallanunk, hogy azon jusokat, mellyek a’ polgári élet természetéből folynak, az aristocratia a’ nemtelen hazafiaktól meg sem tagadhat veszély nélkül. Böltsen által látták azt eleink, és ebbe nékünk példát adtak, — olvassuk bár történet íróinkat, vagy fontoljuk törvény könyveinket, bizonnyára megfogunk győződni, hogy bölts eleink mindenkor az idő elő haladtával elő került kivonatoknak engedtek , és nem csak a’ vitatás alatt lévő engedményeknél különböző időkben a’ népnek még fon-430