1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
255. országos ülés
196 gárúl gondoskodni akármelly Statusban is tartoznak, és ha tsakugyan választást kellene tenni, mindenkor a’lelki erőnek kifejlésétül több jót és hasznosat várna a’ Szólló, mint tsupán és egyedül a’ materialis engedményektűl, melly annak alapja nélkül maradandó boldogságára a’ Nemzetnek szolgálni solia nem fog. Ugyan is mint felly ebb mondá a’ Szálló, a’ Király Yrálasz materialis concessiokat enged; —* enged pedig úgy, hogy mint Kormány annak semmi részében sem részesül, és így másnak rovására könnyű sorral rója azokat. — A’ Resolutio tehát a’ nemesi birtokosok jövedelmeikben tsorbát, az adózóra pedig állandó hasznot még sem hoz. — A’ Szállónak ez éppen úgy tetszik, mint mikor egy középszerű birtokosra azon különben igen ditséretes kötelesség szabatna, hogy lakhelye körében lézzegő ezer koldusnak minden nap egy krajczárt adjon, időnek jártával ezen kötelesség valóban nehezére esnék, és talán ha több évek múlva örököseinek ezt tellyesíteni kellene, káros is lenne, — a’ koldusok azonban, ha tsak más czélerányosabb rendelések, és szomorú állapotokból kivergődésre való utak mutatnak, bizonyosan örök időre koldúsok maradni fognak; •— így ábrázolja a’Szálló magának a’ jelen Királyi Választ? melly a’nemes tulajdonára kedvetlen bényomast, és idő jártával bizonyos kárt, az adózó népre pedig maradandó hasznot nem következtet, annál kevesebbet állapit, — sőt maga a’ Kormány is semmit vele nem nyert; ha tsak azon tekintetűi! nem vezéreltetik, hogy több adónak, mellyrül számot adni nem kiván, kiszoL gáltatására képesekké tenni igyekszik, ezen szegény, e’ részben majd tsak nem „Helotákhoz“ hasonló magyar adózót. — Fizetni való tehetségét biztosítani pedig még sem fogja, mert az ipartól, melly egyedül a’ tulajdont követni szokta távul lévén, örökös veszteglésben fog ez maradni, és ha talán valami jobb léte lehetne is, azt inkább káros és ideiglen való kényelmeire fordítani el nem fogja mulatni, — hogy sem kedvetlen adóra, meílybűl közbevetetlenül reája nézve úgy sem árasztatik semmi haszon. - Ha tehát polgárokat és hazafiakat akarunk nyolcz millió magyar ember társainkból tenni, szükséges, hogy nyissunk nékik utat? melly szerént állandó vág}ónra iparkodásuk után szert tehessenek, és mondjuk ki a’ Törvényben, hogy az adó alatti fundust (mellynek használata nagyobb részben különben is Törvényeink szerént kirekesztőig őket illeti} szolgálatuk terhének szabad alku kiváltásával úri törvény hatóság féntartása, és maradása mellett, kiki közüiök tulajdonává tehesse.— Nints itt árral szó, hogy bár melly tsekély kiterjedésű föld adattassék a’ jobbágynak, itt tsak olly engedményről tétetik a’ határozás, melly senkinek kárt, és még is milliókra közbevetetleníil hasznot áraszt. Nyóltz milliót meghaladó hasznos lakosok száma rimánkozva esdeklik a’ RR. előtt azért, hogy engedődjék olly igaz, melly a’ mindent megérlelő századok rohanai által már köz vélekedéssel bélyegelve látszik. — Tanátsosabb a’ köz vélekedés ohajtásit mérsékelve a’ Törvénybe felvenni, mintsem annak kívánságát különben is haszontalanúl gátolni; mert felejtkeznünk arról nem kell, hogy a’ köz véleményt sem chinai falakkal, sem sziklákbul építendő gátokkal elzárni, de még hátrálni sem lehet. Ezen engedmény, mellyetolly nehéz igazsággal megtámadni, a’ világ históriájában a’ magyar Aristocratiának érdem csillagot fog szerezni, mellynek világositása hazánkra bizonyos boldogságot halmoz. — Mert a’ hon szeniséges érzelmeit és ebből eredő erényeket tsak az képes érezni és betsülni, a ki azon földet tulajdonának nevezheti, melly hazájában lakhelyül szolgál. — A’ tulajdon föld birtokban állapodik a’ valódi állhatatos szorgalom a’ polgári Rendnek és &55-cUk ÜLÉS. 10. No ve tub.
