1832-1836 Jegyzőkönyvek 9. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

255. országos ülés

188

2ő5-dik ÜLÉS. íO-ctik November.

ilcbe mondani, a* mit Napoleon egykori Ministere más alkalommal mondott volt: „Uraim, a’ mit tesztek több mint vétek;" — az „hiba.“ — Azonban fájdalmas érzése közepeíe; és bizonyos lélek nyugalmat talál a’ Széllé abban, hogy a* nemességen fekvő százados szemrehányás terhét a’ Kormány most saját magára fordítá. ’S e1 tette által felhatalmazva érzi magát a’ Széllé kikiáltani. — ’S ezen kiáltás elébb ntóbb az egész Hazán keresztül fog zengeni; ezen kiáltás elébb útébb kilencz millió ember kebelét fogja dobbanásba hozni ■— mert imé: ezer nyolcz száz harmincz négyben a’ magyar nemzet törvény javító Országgyűlésén, a’ magyar nemesség, az adózó népnek, tulajdon sze-rezhetésre valahára utat nyitni szándékozott; ’s az, ki e’ jótékony szándéknak magát akadályéi vetette — a’ Kormány volt! — Igen is a’ Kormány volt! a’ mi minket illet, mi a’ nép eránti kötelességhez e’ részben mind eddig hívek valánk, ’s nints egyéb hátra, hanem hogy annak tellyesíiésében továbbra is szent állhatatossággal maradjunk! — — —

Az Elölülő: nem kivan Szathmár Vármegye Követének ezen úrbéri tárgyal semfüi egybeköttelésben nem lévő Constitutio elvei eránti előadásába bővebben bele ereszkedni, csupán azon észrevételére, mit az aviticitasról, és capacitasról felhozott, azt jegyzi meg; hogy ha ezek akadályai a’ jobbágy birtokhoz juthatásának, ezeket mind ott, hol ezen tárgyak tanácskozás alá kerülnek, ’s úgy kell elintézni, — hogy a’ nemesi igazok, ’s jusok meg ne sértessenek. Hogy O Felsége mindenkor a’ jobbágyság hasznát; de egyszer’smind a’ nemesség jusainak, az Ősi alkotmánynak, mit hitlevelében biztosított, ’s a’ törvényeknek, mellyek a’ nemesi privilégiumokat, ’s jusokat pártolják, fentartását kívánja, arról mindenki, ’s a’Szóllott Követ is meggyőződik, ’s midőn ezen tárgyat az Ösiség, bírhatási jus, és privilegium kiváltságok kérdéseivel egybehangzóig kívánja elhatároztatni, akkor nem egyebet cselekszik, mint törvényeink jótékonyságát mozdítja elo. — A’ mit tovább a’ szóllott Követ az előbbi esztendokbeli esetekről felhozott, azokat nem a’ rósz bánás módnak, de az akkori veszélyes idő viszontagságinak kell tulajdonítani, altaljában megjegyezvén azt, hogy törvényeink, ’s törvényes ősi szokásaink ellen, bár meily sértésektől, valamint eddig, úgy ezeknek utánna is felséges Fejedelmünk oltalmában épen nem félhetünk.

Bars Vármegye 2-dik Követe: Midőn a’ íür. Válasz tartalmát megszomorodott szívvel; ’s nemtelen polgár társai eránt való mély szánakozással olvasta a’ Szólló, valának szempillantások, mellyekbe önn magát adózónak képzelve , minden tartalmait mintegy az adózónak szemeivel és érzelmeivel fontolgatta, — ’s ekkor rémülés lepte el, mert azt a’ mit minden egyéb földi boldogságnál inkább kívánt, a’ felszabadulhatási reménységet vas kezekkel öszve-zúzva látta, — és bámulásba borult, mert onnan ere a’ csapás, honnan minden emberi felszámolás után csak könnyebülésí és segedelmet várt leginkább — és midőn más honnan látta virradni a’ reménység sugarát, és ott szálai le a napot, honnan keletit várta, kételkedni kezdett a’ Szóiló, reggel légyen-e, vagy estve — az álomnak karjaiba vesse-e magát, vagy fris munkáságra készüljön —■ ’s e’ bizonytalanság közt a’ kétségbe esés fekete éjíssakájába borult volna — ha a’ nemességnek nagy lelkűsége, ha a’ Rendekbe helyheztetett bizodalom őrző angyal ként segéd kezeit nem nyújtotta volna. — Feléb-