1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
41 192-f/í/» ÜLÉS. 10. Május. dalom elöli a’ kissebbet, ’s ez által mind kettő megszűnik, így jártak azok is, kik itt a’sérelmet látni nem akarják. A’ Barsi Követ előadása vélekedések szerént alkotmányunkat érdekelvén az abbéd származott kissebb aggodalom, mert hiszen mit árthat eggyes Követ kimondása az alkotmánynak, megszüntetett a’ Királyi Levél által, de úgy, hogy azon aggodalom, melly sokkal nagyobb, ’stanátskozásunk szabadságát fenyegeti, nem éreztetett voltaképpen, a’kissebb aggodalommal ütközvén eggyüvé. Hogyan jutott a’ Barsi Követ kimondása a’ Kormány tudtára, abban legkissebb sérelmet sem talál — legalább részéről, mint a* Magyar Népnek eggyik Szószóllója óhajtaná,hogy szavai mindenkor űgv mennének Kegyelmes Királyunk eleibe, a’ mint azokat kimondja, ’s így biztosan reménylené, hogy a' Népnek általunk hallatott szavai sokkal sikeressebbek lennének , mintha a’ Felírásokban minden erejekbííl kivetkőztetve jutnak Felséges Urunk eleibe; de abban, hogy kárhoztatás mondatik ki a’ Királyi Levélben, igen is sérelem van, — ’s ha azoknak, a’ kik ezen kárhoztatásban sérelmet nem látnak, sikeressen azt mondhatnók: hogy légyennékiek az ő hiteik szerént, úgy véli a’ dolog nagyon megváltozna, ’s majdan mind azok arra szavaznának, hogy a’ kárhoztatás valóban sérelem! A’ Szólló úgy hiszi, hogy nagyobb büntetés nem lehet, mint mikor valaki önnön tetteit kárhoztatja, s a’ ki illy esetben van, már e’ földön is érzi a’ poklok kinnyait; — a’mások által történt kárhoztatás pedig annál nagyobb, minél nagyobb tekintetben, ’s minél magossabban áll az előttünk, a’ki kárhoztat, ’s jaj azon Hazának, jaj azon Kormánynak, mdlynek kárhoztatása többé büntetés gyanánt nem tekintetik , ’s ugyan azért az eggjes Követek gyakori kárhoztatása magára a’ Kormányra nézve is veszedelmes volna, és valóban el nem hiheti, hogy ha a’ Publico-Politicum tárgyban előfordúlván ezen kérdés, hogy kell az Ország Gyűlésen a’ rendet feltartani? ha azt a’ javallatot tennénk, hogy azokat a’ Kormány kárhoztassa, nem hiheti, hogy O Felsége, vagy magok a’ Fő Rendek is elfogadják. Hogy az előadás talán helytelen volt; a’ dolgot más karban nem helyezteti, mert a’ Vélemények költeményi — idővel változnak — a’ mi előbb szentnek tartatott, gyakran kárhozatossá lett, s viszont megfordítva, ’s ugyan azért nem lehet azt is mondani, hogy a’ mi most a' Kormánynak tettzik, örökké tettzeni, vagy a’ mi ne talán most nem tettzik, tettzeni soha sem fog. Meg kell tehát tenni a’ Felírást, de ha ezt el nem érhetnénk, a’ mi az Óvást illeti , jóllehet hogy a’ Nemzetnek lelki ereje képes egyedül a’Törvényeket fentartani, ’s Óvások megé tsupán a’ csüggedő tehetetlenség rejtezik, — mivel azomban gondolkodása szerént bár ha tudja is, hogy az által eletét meg nem tarthatja , mindazáltal a’ vizbehalónak kezéből a’ Nádszálat kiragadni soha sem fogná — mi légyen az Óvás. Az Előlülő kinyilatkoztatta, hogy a’ Fejedelemnek jussa van a tetteket, és kimondásokat kárhoztatni, különössen, mellyek az 174l-ki 8-dik Törvény Czikkelybe megütköznek. Gömör Vármegye 1-ső Követjc sem magára, sem pedig a’ vele egy értelemben lévőkre el nem válalhatta, Torna Vármegye Kövctjének azon állítását, hogy homály van szemeken azoknak, kik a’ Királyi Levélben sérelmet nem lát-Jegyző Könyv Vili-dili Darab. 11
