1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
239. ÜLÉS. 20. Oct. 349 A’ deák szerkezteidben pedig: „salva relate ad hucdum initos contractus nrbariales hac in parte subsequent is articuli 5-ti dispositione.“ Végre a’ Felírás deák szerkezletése’ azon §-sa, melly kezdődik: „ad ff-i 7-t sectionem bj: így változtatott: ad ff-i 7-t sectionem bj desideratae exceptioni acquiescentes, in eam quoque sententiam ultronee concedimus etc.“ Ennek utánna az izenetnek azon szakasza, nicllynek előszavai: a' 8-ik Az úrbéri 1- ' ff, a' legelő használata ’sa’t. hasonlóan a’ Törvéry Czikkely 8-ik §-sa magyar, és Törvény C/.i deák nyelven; —végre a’felírás deák szerkeztetésének azon szakasza, melly kez_ i** ne^ S * dődik: ad ff-i 8-ri sectionem cj' sa’t. felolvastatván. Ezt maradjon felkiáltás követte. Az Előlülő úgy vélekedett, hogy azon szavak: „aut restrictionem“ ezen §-ban megnein állhatnak, — mert az által a’ 3-ik Törvény Czikkely’ 3-ik §-ával, melly így száll: „cum subditi, in quantum adjuncta locorum admitterent, sufjicientipascuo providendi sint, respectu potissimum abolendarum, quae ex restrictione puscuo, improportionatoque usu promanare solent, quaerimoniar um ’sa’t. már előre ellenkező elv látszatnék felállíttatni, mivel ott a’ Törvényjavallat a’ rcstrictiót mint a’jobbágy panaszainak forrását el akarja hárítani, itt pedig ezen szó által éppen az törvényesíttetnék, —ellenben ha azon kifejezés kimarad, a’további határozásoknak is semmit sem árt, mivel a’ jobbágynak legelőbeli illetősége mind a’ mellett is a’ maga helyén megállapítathatik; ugyan azért ne hogy a’ Törvényben ellenkezés legyen az „aut restrictionem“ szavakat kihagyatni kívánta. Zólyom 2-ik és Szepes Vármegye’ 1-ső Követe utasításánál fogva a’ Királyi Választ elfogadtatni kívánta. Pozsony Vármegye’ 1-ső Követe azon oknál fogva, hogy, midőn a’ földos úr, és jobbágy között a’legelő felosztatik, a’jobbágynak nem lehet kevesebet adni, mint a’ mit eddig használt, és így annak legelőjét megszorítani nem lehet, a’ restrictio szót a’ Törvény Czikkely’ szerkeztetésében szükségesnek nem találván, annak kihagyására szavazott. Trencsén Vármegye’2-ik Követe: Pozsony Vármegye’ Kövefjével a’ restrictio szó iránt egy értelembe nem lehet. Ezt a’ Királyi Resolutio csak azért kívánja kihagyatni, mivel a’ 3-ik Törvény Czikkelyben a’legelő eránt kijelenti azon elvet, hogy, ha a’ földes úr jobbágyival a’ legelő illetősége iránt egyezésre nem léphetne, ennek elkülönözése, és elhatározása minden esetre az úrbéri úton történjen; azonban a’ jobbágyság jövendőbéli helyheztetése a’ mostani használatánál rosszabb ne lehessen. Illy értelembe tehát a’ Királyi Resolutio bár melly megszorításnak helyét nem látja; mivel azonban a’ fent álló szokást bizonyos vezér elv gyanánt elfogadni nem lehet1, és ha mindjárt az egész határt is a’ jobbágyság a’ földes úr engedményéből használta, e’ miatt a’ sajátsági jusait azon földes úr sem el nem vesztette, sem el nem veszíthette, a’jobbágyságnak pedig egyedül a’ telek’ mivelésére nézve szükséges marháknak tartása végett köteles a’ földes úr legelőt adni, és így bizonyáratöbb esetekben helye volt, most is, azután is lesz a’ megszorításnak, a’ Szólló útasításához képest is a’ kérdésbe vett szavacskának megtartását kívánja. Az Elölülő továbbá is azon véleménybe volt, hogy a’ restrictio szónak ki kell maradni, mert, miután a’ KK. és RR., a’ mint már elébb is érintő, a’ Jegelőnek elkülónözését leginkább az ennek megszorításából eredni szokott panaszok' megszüntetésére kívánják, nem látja által, hogy lehessen a’szoros értelcm- Jegyző Könyv VIII-ik Darab. 88 I P7 9? “
