1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
32 UYl-M ÜLÉS. 10. iMájus. írást••• szükségesnek nem találja, sem a szóllás szabadságöt, mellyék a1 Törvény rendszabásaival., és Constitutiónkal meg nem ütköznek, korlátolva nem találja, mivel mindazonáltal úgy látszik, mintha a’ Királyi LeveT által az Ország Gyűlési Testnek törvényes függetlensége némű neműképpen sértve volna, fentart* ja magának, hogy az óvás eránt annak idejeben szólhasson, mellyel ezen értelemben tétetni kivan. Ungh Vármegye KÖvetje (Bernáth) azon Proposition kivűl, mellyel az Elölülő kimondott, és a’ napi renden van, nem szóíl, csak annyiban, a1 inén? nyiben szükségesnek tartja; — mikor a’ Királyi Levél érkezett, lehetett ok reá, hogy felírást ne tegyünk, mert mikor valamelly tárgyról törvényt alkotni nem akarunk, a’ Felírás nem szükség »-*• de lehettek, és voltak is okok, hogy re4* praesentáljunk — t. i. a Kormány egy előttünk új utat vesz, mellyen a’ dologról tudósíttatik: notitiam perferturTM ezen ok már magában elég a’ reprae^ sentatióra, de van még más is, a’ melly okot adott * t. i. 3inullo unc/uam tempore auditum temeritatis genus“ mert már ez bévág a’ Küldőink jussaiba — mert itten kiki csak ollyanokkal áll elő-, mint azon útmutatása tart, melly tarsollyában van, már pedig hogy volna vakmerő, a’ ki csak azt tellyesíti, a’mivel köteles? Hogy Ő Felsége ezen Királyi LeVél’ kiadására magát felette nehezen határozta, mutatja a’ dolog, mert hiszem elhalgatta, ha a’Kormány ellen valamit feladtunk, és megvan győződve a’ Szólló, hogy azt ezentúl is elhalgatja, nem csak, sőtt szelídséggel orvosolni fogja, most pedig midőn más ellen van a’ panasz el nem halgatjá, ’s kedvetlenséget jelent ki — de előre engedelmet kér, mert jót nem áll, hogy nem lessz e’ utasítása a’ Fő Rendek ellen. Szép példákat hozott fel áz Esztergomi Követ, hogy szükségtelen az óvás, mert nem használ semmit, de nem éltünk e’ ezzel ez Ország Gyűlésén is, nem fogunk e’ akkor élni, midőn a’Contrihutiot ajánlani.’fogjuk; nem mentette e’meg hazánkat az óvás 1811-dik Esztendőben, a’ melly veszélyekkel függött a’ haza felett? hizónnyára azon óvás mentette meg: ..palam negasse sufficiatcf vannak tehát esetek, a’ hol az óvás elegendő. Ha közöttünk és a’ Fő Rendek között tisztában volna, hogy a’ decretum érdekli a’ szóllás szabadságát, elég volna a’ Diariumba is óvást iktatni, de most szükséges azt Izenet által kinyilatkoztatni, azért ha a* Felírás el nem fogadtatik, a’ Szólló áz Izenetre szavaz. Zala Vármegye 1-ső Követje: A’kárhoztatás méghalgatás nélkül mindenkor igazságtalan , ’s az efféle kárhoztatást csak akkor lehet szó nélkül hagyni, fnídőn azt nem törődéssel, vagy éppen megvetéssel fogadjuk, ezt pedig a’ nyilván kimondott Fejedelmi kárhoztatásról állítani senki nem fogja , mivel tehát tízén Rescriptum csak ugyan méghalgatás nélkül kárhoztat, nyilván kimondja, hogy vélekedése szerént az nem igazságos. Hogy pedig a’Fejedelmi kárhoztatás csak ugyan büntetés, azt már 1825-dik Esztendőben állították ezen teremben a’ KK . és RR., midőn a’ Fejedelmi dorgáló szónak meghalgatasa-végett lett idézésekről panaszolkodtak, sőtt e’ tárgyban a’ legnagyobb Sérelmet ott találták1, hogy méghalgatás nélkül érzékeny büntetéssel sójtatnak azok, kiknek a’Fejedelmi dorgáló szót hallaniuk kell, mert az cggyik Izenethetl azt mondják: ^.praecipuum gravaminis hujus meritum non tam in dispendiö sumtüum, aid
