1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
192. ülés
5o tál sokszor inkább mint felírással, és nagyobb méltósággal lehet a’ Nemzeti jussokat fen tartani. Mondá tovább egy Követ: hogy jön majd ezen óvás á’Kormány tudomására—ne búsuljon erről azon Követ, meg történik ez talán sokkal hamarább, a’ mint gondolná. Ha a’Kormány annak tudomásárává’ mit Bará Vármegye Követje ev teremben mondott, és csak af Diariumban foglaltatik, jutni tudott, annak, a’ mi az Ország Rendjei által meg állapitatott Nunciumban ki jelentetik, még inkább juthat, és bizonyára jutni is fog. Azon aggodalmára pedig Nyitra Vármegye Követjének, hogy a’ Fő Rendek Táblája vagy elfogadja az óvást, vagy nem csak, azt felelte, hogy keveset busul azon, ha a’ Fő Rendek Táblája elfogadja , vagy el nem fogadja e’ az óvást—az óvás részünkről meg tétetődik, ezt az Országos Actákból sem a’ Fő Rendek, se más valaki ki nem küszöböli. 192-dik ÜLÉS. 10. Május. Vass Vármegyének 2-ik Követe: a’kérdésben forgó Királyi Rescriptum bővebbi fejtegetésébe ez úttal ki terjeszkedni nem kivan, mert az első alkalommal elegendően meg vitattatott, most egyedül, tsak a’ Fő Rendek utólszori ízenetjekre szoritja észrevételeit — fel vévén ugyan is ezen utólszori válasz izenetet, abban a’ Fő Piendek azt mondják, hogy minekutánna a’ kérdésben lévő kegy. Kir. Levél által egyes Követ személyére ítélet nem hozattatott, hanem annak egyedül ki fejezései kárhoztattak volna, és abban O Felsége az egybe gyűlt Rendeket egyedül a’ Törvények fentartására szóllittaná fel, ’s e’ végre a’ Törvényes eszközökre utasítaná, ők sem arról, hogy e’ képp az említett K. Levélben Birósági jus és büntető hatalom gyökereztetnék, — sem pedig arról, hogy azon K. Kir. Levél a’ Nemzet Jussaira nézve valamelly aggodalmat szerezhetne, meg nem győződhetnek, ’s ennél fogva a’ szorgalmazott felírás szükségét is által nem látják. -— Már a’ mi a’ Fő Rendeknek ezen ellenvetéseit illeti: meg kell vallani, hogy ezekre nézve külömbözö vélekedést tart, jelesen: a’ mi a’ kárhoztatást illeti — meg esméri ő is, hogy az említett K. Levélben a’ Kö_ vetnek csupán kifejezései kárhoztatnak ugyan, — kérdi azomban, hogy lehet e’ a’ kifejezéseket a’ személytől úgy el választani, hogy a’ kifejezéseknek főképp a’ Fejedelem által való kárhoztatása egysztersmind a’ .személyre is érzékenyen ne fiasson? Hüntetés neme lévén tehát'ez a’ személyre nézve is, annak ki mondása valóságos biróskodás, a’ mit minekutánna az 1723. Esztendei 7-ik Törvény Czikkely az Ország Gyűlése’ függetlensége tekintetéből egyedül az Ország Gyűlésének hag}rott volna felnyílván következik, hogy ebbéli kárhoztatásban irtt Törvény Czikkely ellenére ható Bíráskodás foglaltatik. De a’ másodikra nézve sem lehet egy értelemben a’Fő Rendekkel, mert ha bár a’ kérdésben forgó Rescriptumnak azon része, mellyben az Országos Rendek a' Törvénye^ fent tartására fel szóllittatnak , nem szülne is olly mértékben aggodalmat, — de annak azon része , mellyben a’ Követ kijelentése a’ Kormány által kárhozta tik , valójában a’ Nemzeti Jussokra nézve aggodalmat gerjesztő. Ugyan is Eleink bölcs előre látással a’ Bírói hatalom gyakorlását az egyes polgárok között fenn forgó ügyekben is a’ Kormánytól független Törvényszékre kívánták bizatni, annál inkább gondoskodtak, arról, hogy a’ Kormány a’ maga ügyében Biró ne legyen, ’s az Ország Gyűlés függetlensége fen tartassák — ezért alkottatott az 1791. 12, ezért az 1723. 7. Törv. Czik., ezen Tórv. Czik. a’Magyar szabadság sarkalatos Törvényeinek tekinti , ezeken áll a’ Magyar alkotmány