1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
me 238-dik ÜLÉS-,. 18. Octob. mint sem az eddigi Törvények’ jótékonyságát tölök elvonva, aztat ezen gyám erőtől megfosztván az önkénynek tágasb mezőt nyitni. —• Hogy a’ szegényebb sorsú nemesség volt többnyire leghatülmasbb védlője Hazánk’ ősi Alkotmánnyának, elegendő tanúság erre, annak históriája; mert az állandó katonaság béhozataláig, majd az oltalmazó kirekesztőleg vérével Hazáját, de nem tsak ezért örömmel ontá azt, hanem a’ Hitben buzgólkodó sötét századokban reá ruházott kereszténység véd fala puszta névért életét áldozván szeretett Hazánk le győzve a’ diadalmas Tar vas igáját fájdalmunkra századokig nyögte. —I)e midőn 1741 évben az Austriai Háznak ingadozó Thronnyát pusztító vég veszedelem fenyegető, ezen lelkes nemesség le győzve dicső Maria Terézia akkori Királynénk’ ellenségeit, élte és vére áldozatával tartá fel azt, ’s most a’ dicsőüitnek unokája alatt romollyék meg azon Törv ény, melly boldog emlékezetű Nagy Annja alatt ugyan az évben a’ nemesség!kiváltságainak örök időkre való biztosítására alkottatott — Nem halgathattya még el azt is hogy a’ leg újjabb időkben a’ ídssebb nemesség kele ki leg inkább Hazánk’ oltalmára, mert a’ mint Horniunk egyieíkes írója mondja, Törvényeinkbe sok bujosdi lévén, a gazdag, és dús törvényes kötelessége alól könnyen ki bújván, otthon kényelmessel! létezett, még a’ jobbágyi telken lakó szegény számos nemesség szeretett szabadságáért, a’ csata mezőn életével áldozott. — Nem is foghattya meg, hogy a’ jobbágyi telek e’ tulajdonánál fogva, a’ Törvénynél több erővel bírjon, holott az némüleg maga is a’ Törvény’ rendelete alá tartozik — ha pedig a’ nemes azon világos, Törvény’ellenére, melly őtet minden adózástól fel menti, bírt jobbágy tel éktől, mellyen ismét Törvényeink’ értelmében, köz teher nem fekhetik, adózni késztetik, úgy azon telektől, mellyen teher nem fekhetik, a’ nemesnek, ki adózni nem tartozik, adófizetésre való szorítása, fentebbi állítása Világosan ki vívja. — Lelkes elvül vettük fel az Úrbéri tárgyba, hogy a’ jobbágynak sorsa sehol se rosszabbodjék , a’ nemesség is hasonló tekénteteí érdemel, már pedig ha a’ jobbágyi telket bíró szegény nemest, kit eddig a’ Törvény minden adózástúl oltalmazott, az alá vetnők, állapottya rosszabbodna, ezt az osztozó igazsággal meg egyeztetni nem tudja, annál is inkább, mivel felkelési kötelessége fen maradván, illy módon kettős teher viselésére szoríttatnék. — E’ felett tisztelvén Eldődeinket, engedjük békén mohos sírjaikban hamvadó őseinket nyugodni; kik 1741.évi 8-dik Törvény Czikkely’ alkotásával előlátó gondosságból a’ változékony korvas fogai ellen biztosítói akarák unokájikat nékiek vég hagyományéi!, minden köz adózásiéit való mentségüket azon Törvényben örökségül hagyván, őrizzük meg ezen kintset útójinknak, nehogy átkok annak vesztéért kövessen, jól tudván, hogy a’ 3Iagyarnak életével rokon a’ szabadság, nints *s előtte annak érdeme, ennek veszteségével. — Hogy pedig a’ Magyar nemességnek általa szívből kiemelt érdemeit a’ Külföld is elösmérte, fel hozza végre azokat, mellyeket halhatatlan nevű Franczia író Montesquieu, a’ Törvények’ leikéről irt Munkájában e’ nemességről mond: Láttuk, hugiján zaklatta az Austriai Kormány a' Magyar Nemességei, nem ösmérte azon kintset, mellyet majd egykor feltalálóiul benne, pénzt kerese nála, holott pénze nem volt; nem látta a férfiakat, kik ezen Nemzet között léteztek. Mikor annyi Fejedelmek akartak Tartománnyaiban osztozni, a' Birodalomnak, mozdulat, és munkálkodás nélkül lévő minden részei, úgy szólván, egymásra omlottak; csupán ezen nemességben volt élet, melly ezt méltatlanságnak nézte, mindent el felejtett ez. hogy megütközhessek, 's dicsőségének tartá, hogy meghalni. és megbocsátni
