1832-1836 Jegyzőkönyvek 8. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
211. ülés - 212. ülés - 213. ülés
281 236. ÜLÉS. IC. Oct. hog)7 a’ KK. és Rendek’ törvényhozói bölcsessége, eddigi Intézetek mellett az öthatén elnyomattatást czélba nem vette; ngy a’ jelen Izenetben is csak annak találja világos kijelentését, mi a’ Nemzet’ méltóságával, é,s az előleges Tárgyak eránti Országos végzésekkel tökélletessen öszve hangzik. Es így a’ Haza’ köz kivánatját, az ettől bár miként különböző részletes előadásokkal csonkítani jónak nem vélvén, e’ részben a’ Kerületi Izenetet pártolja. Egyébiránt — az Izenet első soraiba találtató illy szavakat „nem t it holt tat juh el érzékeny fajdalmokat“ kívánná valamelly gyengébb kifejezéssel felváltatni, mert az érzékeny fájdalomnak Barsi Követ által érintett azon oka: hogy az előleges Tárgyakra mind eddig semmi királyi Válasz nem érkezett, — az ugyan azon tárgyak iránt nem rég tett sürgető Felírásba vóltakép’ kilétén merítve, — ide nem alkalmaztható. Mi pedig a’ Barsi Követ’ észrevételét, melly szerént az Izenet’ 3-ik pontjában előforduló megengedniszó módosíttatni javaltatik, — illeti: erre a’ Szólló annyival is inkább reá nem állhat, mivel mind a’ mellett is, hogy a’ Törvényhozásunk’ minő voltáról, ’s természetéről hallott állítást kétségtelen Juris public! Axiómának mindenkoron ösmért, a’ felfogott kifejezésbe semmi különösséget nem lelvén, azt az eddig gyakorlott szokással annyira megegyezőnek nézi, hogy attól rögtön eltávozni, — most kivált, midőn a’nemzeti nyelv’tekéntetében O Felségétől kedvezést várunk, nem lenne sem helyén, sem idején, ’s ennél fogva e’ részben is a Kerületi Izenet’ megtartására szavazott. —■ A’ Pécsi Káptalan Követe: Röviden kíván csak Zala, és Bács Vármegyék’ Követeinek az ellene felhozattakra felelni, azt mondván: egyikjök sem fogta ott fel az ő előadását, a’ hol kellett volna. A’ mit ő a’ magyar nyelvnek, arra, hogy Biplomaticai méltóságra emeltessen, tökélíetességéről mondott, csak futólag említette, és olly kérdés az, melly jobbra is, balra is vítattathatik, ’s melly iránt különbözők lévén a’ vélekedések, néki szintúgy szabadságában áll ön meggyőződését követni, valamint azon Követeknek a’ magokét. Az ő előadása, mellyet // ez úttal is újra bátran vitat, tulajdonképpen abban állapodott meg: hogy az O Felsége eleibe terjesztett Urbáriumi Törvény Czikkelyek’ javallatának magyar szerkeztetése, az érintett két Tabellák nélkül híjányos, és tökélletlen volt; mint illjen pedig a’ felsőbbi vizsgálatnak, és a’ Királyi Válasznak tárgya nem is lehetett; — következésképpen a’ magyar nyelv iránti Kívánatnak szorgalmaztatása, ez úttal, és ezen a’ helyen éppen alaptalan légyen. Bihar Vármegye’ 1-ső Követe: arról kívánhatja e’ a’ Nemzet, hogy a’ Törvények magyar nyelven alkottassanak? szóllani nem lehet a’nélkül, hogy meg ne alacsonyítsa magát a’ Törvényhozó Test. Egyébbaránt, valamint meg nem botránkozott abban, hogyTúrócz, és Szepes Vármegyék’ Követei a’ Törvényeket továbbá is deák nyelven kívánják alkottatni; bátor ezt negyven három esztendők’ lefolyta után is szorgalmaztatni, nem csak a’ szerénység ellen van, sőtt a’ Nemzet’ tiiredelmességével való vissza élés — úgy méltóbban megbotránkozlk a’ Pécsi Káptalan’ Kövefjének, a’ ki a’Nemzet annyi dús gazdag jótéteménnyivel él, elő adásán; mert a’ tökélletesnek ez a’ szó tökélletlen nem antidotuma; arról, a’ mi nem tökéi letes, nem lehet állítani, hogy tökélletlen; — igen jól mondotta Zala Vármegyének Követe: akkor kellett volna szólni a’ Pécsi Káptalan’ Köveíjének, mikor a’ fordítás tétetett, és, ha vélekedése szerént, híjánt látott, hazafi kötelessége hozta volna magával, azt ki igazítani, mert olly szűknek nem lehet mondani a’ magyar nyelvet, hogy arra akár mit akármélly más
