1832-1836 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
169. ülés
I 1C9. ÜLÉS. 10. April. 3G7 észrevételeit: — A’ Tanácskozásba vett Törvény javallatban uralkodó Gyökér elv a’ Polgárokra nézve felette nagy kárt tesz a’ Hazának; — a’ birtok nélkül lévő szegény Nemességet pedig öldöklő erővel sújtja, ’s tartja nyomorúságban. A’Polgárokra nézve kárt tesz a’ Hazának, mert. ámbár pénzek, ’s munkásságok a javaslóit Intézetek által, sokkal rosszabb karba nem ejtetnek, mint eddig voltak: fenn tartatik mind azonáltal, ’s élesztetik bennek a’ vágyódás, ’s törekeded, mellyen fogva, a’ mint a’tapasztalás mutatja, csak nem minden meggazdagodott Kereskedő, ’s Mesterember el siet távozni azon meg vetett Rendből, a’ mellyben olly szépen boldogult; — és sok fáradsággal, ’s gondal [szerzett vagyonát, Nemes Levélnek, Nemesi Birtoknak szerzésére fordítja; — de ez által a’ Haza fel nem számítható kárt vall; mert a’nagy tőke pénzek, a’ mellyek az Industria élesztősére okvetetlenűl megkívántainak és azon emberek, kik pénzbeli tehetőségek által illető müvészségeket, ’s mesterségeket — itthon fájdalom! a’ végre még oskoláink nem lévén — a’ Külföldön nagyobb kiterjedésben, ’s tökélletességben megtanulhatnák, ’s a’ Nemzeti Industriát emelhetnék, — attól eltávoztatnak; —’s így a’ Nemzeti Industriánk a’ bölcsőhöz kötött kisdedségébűl soha ki nem gázolhat. — A’ mi pedig a’ közönséges polgárokat illeti, — ezek az emberi gyarlóságon feliül mindnyájan nem emelkedhetnek, hanem azon mértékben gyűlölik a’ Nemes Embert, a’ mennyiben ez őket megveti. A’ ki az illy kölcsönös viszonyos érzésekbűl a’ haza boldogságára nézve arany virágokat, ’s gyümölcsöket tud magának varázsolni, lássa bár —• a’ Szólló nem tudja. — De tekéntsük a’ kérdéses Törvényt, ’s annak gyökér elvét a’ szegény Nemességre nézve: minél alacsonyabbá, méltatlanabbá, ’s meg vetettebbé tétetik a Városi Bíróság, ’s az által a’ Polgár is, — annyival inkább irtózik, és távozik a’ szegény Nemes Ember a’ városi lakástul, a’ polgári művészségtul: — mert hiszen kívánni se lehet tőle, hogy szegénysége mellett még olly emberré is legyen, kit boldogabb Nemes Ember társai megvetett hitvány Embernek tartanak, ’s még pedig Törvény által, — de ekképpen a’birtokon kívül álván, — ’s a’ polgári keresmény utjábul bal, ’s vétkes előítéleten fogva kizáratván, mind azon veszedelmek örvényébe fog merülni, a’ mellyek a’ dologtalan szegénységet mindenkor késérik. — A’ Feudalismus fő Elve, így szóllott továbbá a’ Követ— ’s talpköve kiveszett Európákul, a’Fejedelmek, ’s Nemzetek köz megegyezéssel a’ kölcsönös megtámadásokat ’s foglalásokat megszüntették, ha csak egy rossz falut kivánánk elvenni szomszédunktól, egész Európa fegyverei ellenünk fordulnának; — más részről a’ Keresztény vallás Isteni igéi ki irtották Europábul az örökös rab szolgaságot , az Embert baromként már sehol sem árulják, sőt a’ leg vérengzőbb háborúban is a’ személy, ’s vagyonbeli bátorságot most immár az ellenség is szokta hirdetni, — kardal tehát, és vérrel mai nap csak dicsőséget, és borostyánt, de nem birtokot, nem rabszolgákat, ’s kincseket lehet szerezni. Vége azon időknek, a midőn hajdani Királyaink az újonnan foglalt, vagy a’ Tatár, ’s Török futások által pusztává lett föld sokaságában azt mondhatták , a’ mint a’ régi Donátiókban olvashatni: Cum fratres hi, rei illi, in terra, quam inhabitant, amplius subsistere nequirent, — damus, con ferimus, donamus insuper Terram hanc vel illam. —A’ Statusnak kiosztandó földjei nincsenek,,— annyi legalább minden bizonyai nincs, hogy mindazoknak juthatna belőle, kiknek’immár nagy 92*
