1832-1836 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
147. ülés
1? SZÁZ NEGYVENHETEDIK ÜLÉS. 5. Dec. felküldését legkevesebbé sem ellenzették, a' mint hogy most sem ellenzik, bátor átal, látják, hogy ugyanazon egy tárgyban fél esztendő leforgása alatt két alapos, és két sürgető Felírást tenni szükségtelen. — Többnyire a’ mennyiben a’ szólott Követ előadása a Fő Rendek Tábláját törvényes állásoknál fogva többféleképen taglalja, és annak függetlenségét kétségbe hozza, kinyilatkoztatta; hogy mind 0 Császári Királyi Fő Herczegsége, mind pedig a' Fő Rendek eránt kiki tisztelettel, ’s a tett számtalan 's több alkalmatosságokban elismért szolgálataikért még háláadatossággal is tartozik , ’s ezzel az illyes szemre hányások nem egyeztethetők, nem is helyesek, mert azonkívül, hogy a’Haza dolga elválaszthatatlan a’Fejedelemtől, a’ Fő Rendek is a' Hazának szinte hív fiai, és a köz jóért mindent, a mit a' Haza egy igaz Hazafi kebeltől megkíván, örömmel meg tesznek, — az ő törvényes állások pedig aristocraticus alkotmány unkái úgy öszve forrva vagyon, hogy Nemzeti boldogságunk csak valamennyi Statusoknak, és igy a’ két Táblának köz akaratjával alkotott Törvények által sikeresiihetik; ugyan azért minthogy igaz ama deák közmondás concordia parvae res crescunt, discordia macsimae ditabuntur ; felszóllitotta a Karokat és Rendeket. lioffv a' Fő Rendek eránt, ha bár azok külömböző véleménvben vannak is, bizodalommal , és mérsékléssel legyenek, mert ha az intolereníiára útnyittatik, vége lessz a’ szabadságnak. Szala Vármegye’ 1-ső Követje, e' sürgető Felírásnak leg előbbi tanácskozásba vétele alkalmával jelen nem lévén, midőn megérkezésével, a Fő Rendek második válaszában némellyéles kifejezéseknek enyhítését,’s a’tárgynak illendőbb alakban leendő előadását javallatni olvasta. felgerjedett benne a’Felírás figyelmes megöl vasasának kivánatja; megolvasía tehát. és ismét megolvasta, de megvalja. hogy abban semmi illetlen kifejezést, semmi oiiyat, melly leg kevesebb sértést is foglalna, nem talált; ezen második Üzenetét tehát a' Fő Rendeknek , mellvben a mondott szemrehányás tétetik, nem tekintheti másnak, mint a Fő Rendek részéről e’ Táblára lwinályt vető indulatnak, e’ szerént bár melly szivessen igyekezne is a' két Tábla közt való egyesülést eszközölni , ha csak mind azon szemrehányások igazságát megesn;érni item akarná, a Fő Rendek javallata elfogadására rá nem álhat, de nem álhat még azért sem, mert a Fő Rendek által javallott módosítással mind az. a miben az erő fekszik, ki vétetne, 's az által az egész Felírás meg gyengítetne. Az Elölülő úgy vélekedett, hogy ha mind azok,melIyek a’ szóban lévő Felírásnak erejét teszik, az elébbi Felírásokban már bent foglaltatnak, és fel vannak terjesztve, úgy a dolog velejére nézve semmi külömbséget nem tesz, akár ismételtessenek itt azok, akár ki hagyassanak; egyéberánt mivel a’ többség e* jelen Üzenet meg maradását kívánja, maradjon meg. Nógrád Vármegye 1-ső Követje: Az Üzenet mellett álván, Pest Vármegye Követjének azon kifejezését, hogy az elébbi Ország gyűlések tractatussair. visszaemlékezve e’ mostani módot tractatusnak sem tekintheti, mivel azok nyomán menve az egyetértés végett más módosítást kelletett volna proponálni, el nem hallathatja, mert ő az döbbeni Ország Gyűléseken is jelen lévén, akkor is látott oüy eseteket, mellyekbeua' Fő Rendek szükségesnek látták a módosítást , ezen Tábla még is álhatatossan meg maradt elébbi véleménnyében, s attól eisern állott, — az elébbi Or^ág gyűlések nyomán menve tehát, nem az a'következés, hogy mivel a FöRen-
