1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
120. ülés
84 SZÁZ HUSZADIK ÚL ÉS. 7. Oct. az Ország Gyűlési Tanácskozás tárgyát sem teheti, de abból, hogy az érintett Törvénynek útmutatása szerént a’ teller soha sem fekhet a’ földön Hazánkban, koránt sem kívánják azt következtetni, hogy a’ Jobbágy Telkek állandó gyümölcsözése, a’ ki vetendő adónak alapjául nem szolgálhat, mert a’ mint a’ köz tapasztalás is bizonyítja, egyik kulcsát tévén az adó fel osztásának, minden Megyének erejéhez a’ Porták igazítása alkalmával számíttatik, ’s miyel az illető FöldesUrak birtokok egy részét azért engedők ált a’ Jobbágyságnak mívelésre, hogy a’ haszon vétellel egybe kötött Úri szolgálatok és a’ adózásokat végbe vinni, nem kúlömben a’ köz Terheket is tartozzon viselni, önkényt foly mind magának a’ dolog természetéből, mindaz 1723: 18-ik Törvény Czikkely világos Rendeléséből hogy az állandó Katonaságnak fizetésére szánt Jobbágy Telkek jövedelmét rendeltetése czéljától el vonni ’s igy lassanként az adót fő alapjától meg fosztani tilalmas, sőt a’ Nemesi kiváltságok további fent tarthatására nézve veszedelmes ; — ’s ha csak ugyan a’ többször említett 1741 : 8-ik Czikkelyből az ellenkezőt lehetne következtetni, akkor sem férhetne meg a’ szoros igazsággal, hogy a’ Jobbágy Telkek haszonvételét minden köz terhektől fel menteni, nem a’ valódi tulajdonosnak, hanem más idegen Nemes Embernek, ki a’ birtokából ki nem hasított Telekre nézve leg távolabbi Jogot sem követelhet, Jussa légyen; — de nem is ellenkezik a’ Fő Rendek véleménnyé az 1-ső Rész 9-ik czímjével, mert a’ 3-ik §-nak foglalatja szerént, a’ korlátlan menttesség saját határokra lévén szorítva, ha eddig meg fért a’ Nemesi szabadságokkal, a’ szolgálatba való önkényes lépés, vagy más Telkétől járó Úri tartozások és szolgálatok tellyesitése, át nem láthatja a’ Szólló , miért éppen azon elvnek foganatosítása, mellynek szerént az ezentúl meg szerzendő Jobbágy Telkek haszonvételével egybe kötött köz Terheket mindenki köteles leend viselni, a’ Nemesi Rend kiváltságait veszedelmeztetné, ’s törvényes szabadságainak végső romlását siettetné. A’ mi pedig azon ellenvetést illeti, hogy a’Fő Rendek, kik úgy mint nagy Uradalmak birtokossai Jobbágy Telkeken le telepedni soha sem fognak, egyedül a’szegényebb sorsú, a’ Haza védelmére fel kelni tartozó Nemesség romlásával szándékoznak, engedményeket adni a’ Jobbágyságnak, azt feleli a‘ Szólló, hogy minden Nemes, ha bár a’ Jobbágy Telken nem is lakik, még is köteles a’ Haza oltalmára fegyvert fogni, ’s az 1715-ik előtt is ez vala a’ leg fenségessebb tisztje. — De vegyük fel practice a’ dolgot, a’ Telkek jövendőre jobbára birtoktalan Nemesség kezére jutandanak, ’s minthogy a’ Rendes Katonaság fel állításával ezek már a’ nélkül, hogy a’ Jobbágyi Telkek alkotásához leg kevesebbé is járultak volna, a’ fel kelési teherre nézve nagy könnyebbséget nyertek, lehetne e az osztó igazsággal azon rendelést meg egyeztetni, hogy a’ Nemesek által vásárlandó Jobbágy Telkek jövedelmét, melly az állandó Katonaságnak tartására rendelt adónak fő alapjául szolgál, a’ ki tűzött czél alól egészlen el húzni, es igy a’ Nemesi Rend kiváltságainak további biztosítására, mások által tett nagy lelkű áldozatokat egészen ki játszani a’vagy semmivé tenni szabad lé_ gyen; ’s azért a’ szólló Követ a' Tárgy feletti hosszas vitatásokból még inkább nie? győzettetvén , a’ bő Rendek nyomos észrevételeinek helyes volta felől, minthogy az ellenfél által, magának a’ Vezér elvnek igazsága ostromoltatik, hogy a’ Jobbágy Telki haszonvételeknek szabad adás vevéséről hozandó Törvény minden lújjánytól ment, és jótékonysága s boldogító következéseinek a’ köz népre czélba Aett ki terjedése tökélletessen biztosítva légyen, arra az esetre, ha a’ Fő Rendek
