1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

117. ülés

reseti Jussa, úgy azoknak személyes szabadságaik eránt, a' Büntető Törvények

2-dik és 5-dik Czikkelyében czélarányos javallat tétetik, egyszersmind pedig azon környűlállások is, mellyekbe ezen személyes szabadság korlátol tátik , nyomba ki tétetnék; a’fel fogott Czikkelyt ezen munkálatokra elhalasztani javallottá annyival inkább, minthogy ezen Országos mukálatok felvétele egyfenessen a’ Karok és Rendek akaratjától függ.

Zolyom Vármegye 2-dik Követje: így elmélkedett: az embert, midőn természeti állapotyából ki lép, és társaságbeli szövetségbe áll, egy erőssen érdekes, felette, nevezetes, változás éri; mert innét tóvá az ösztönnek helyébe igazság érzése jő, mellytől minden tselekedete erköltsiséget nyerhet, — elébb egyedül a’ kül világ eleven be nyomási által ingerlett tüzes vágyira ügyelt volt, most újjabb helyheztetésébe, minek előtte kényeit tellyesitené, kötelességei komolyabb intési, a’ fontoló észnek Törvényszéke elébe idézik. — És igy hajdani élete módjának javairól, a'határtalan szabadság, ’s tökélletes függetlenségről le mond ugyan, új társasági léte azomban annyi kedvezésekkel fogadja vagyona biztossittására, lelke nemesittésére, elmebeli tehetségei kifejlődhetésekre nézve, hogy bizonnyára áldania kellene éltének azon idő szakát, melly őtet a’gondolkozó lények sorába emelé, ha számtalan fonákságok elébbi léttébe olly gyakran visszajnem löknék! — fő kötelessége tehát a’Törvényhozó Hatalomnak a’köz boldogság, és jól‘létnek ezen akadályait hová elébb megszüntetve a’ polgári szövetség ama nagy feladásának elérésébe serényen munkálodni, melly minden egyes Polgár személyes, és vagyonbeli bátorságát oltalmazó, és erköltsi szabadságát biztosító rendszabásokon alapúi.

— Mennyire lettek légyen Eleink ezen elvek igazsága felől meg győződve, nyilván látszik a’ tizenharmadik század végén 1298-ban III-dik András alatt hozott, a’ Jobbágyságnak szabad költözést engedő törvényből, — vajmi ditsö jele ezen szabály a’ Fejedelem, és akkori Nemesség fel emelkedett gondolkozásának, mert mi időn még Világunk részének többi Nemzeteinél a’ rabszolgaság egész rémitő alakjában fenn álla, első vala a’ Magyar, ki a’ hajdan kor eme vas bilintsét el tőré.

— Ila tehát Eldődink ennek ellőtte több mint fél ezereddel nem kételkedének illy a’ közép századok durvább lelkét meg haladó Törvényt szabni, bizonyára e’ jelen 8-dik Czikkelynek helybe hagyását nem mellőzhetjük el a’ nélkül, hogy korunk úntalan fejlődve haladó szellemének méltó kivánatival öszve ne ütközzünk, — minél fogvájói lehet egyenes utasítása nints , mindazonáltal még Küldői az ellenkezőt nem parantsolandják, a’ 8-dik Czikkely meg tartására szavazott.

Somogy Vármegye 2-dik Követje: hogy a’ fel olvasott Törvény javallat leg nagyobb fontosságú, és érdekű, mellyel valaha a’ Magyar Törvényhozó Test foglalatoskodott, bizonyítja annak foglalatja, melly közvetettemül több milliohazánk hasznos Lakossainak polgári létét érdekli, ugyan is érdekli az azok személyes, és vagyon bátorságát; mert hogy senki egy polgári társaságban akár személyében,akár vagyonában törvényesjltélet nélkül ne háborgattass’ék, fő czélja a’ köz Társaságnak, és hogy azon Országban , hol ez hibázik , boldogsága a’ Közönségnek nem eszközöltetik , azt a’ Világ, és Nemzetek Históriája bizonyítja, állíthatná ugyan valaki, hogy ezen személyes, és vagyon bátorsággal, a Jobbágy Telkeken lakozok eddig is éltek; de tagadhatatlan marad, hogy többesetekben, hanem is a’tökélletes önkény, leg alább az egyes személyekhez rekesztett ítéletnek mondása kormányozta azon sérthetetlen igazokat, mellycknek háborítatlan valósága alapíthatja egyedül a’ Sta-SZÁZ TllESlIETEDIK ÜLÉS, 21. Srpt. 3