1832-1836 Jegyzőkönyvek 5. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
121. ülés
104 SZÁZ MŰSZÓMIG VÉDIK ÜLÉS. 8. Octob. sen; ez valóban fáj mindazoknak, a kik tegnapi napon azt védelmezték, hogy a’ Jobbágy telket vevő Nemes ember a' köz terheket vinni ne köteleztessen, mert ez által azt teszik fel, hogy be nem látják, hogy egyre megy, akár mondassák az, hogy az adó a’ Jobbágyi telkektől fizettetik, akár egyenesen fejeztessen ki, hogy a’ Nemes ember adózik, mert hiszen ki az a’ gyarló, a' ki által nem látja, hogy mindegy, akár a’ gyermek üttessen a’ falhoz, akár a’ kő a’ gyermekhez. Sopron Vármegye’ Követjével egyet értene abban, hogy deinarcationalis lineát húzzon a karzat, és karzat közt, ha el láthatná, hogy azon Követ a’ deinarcationalis linea által a’ nép’ osztályait olly egyensúlyba helyheztethetné, hogy az által az egész Hazára boldogság áradna; de a midőn látja, hogy az egyik lineán belől nyolcz millió, a’ másikba pedig négy száz ezeret kíván szoritni, nem látja, hogy az által a' köz csend, megelégedés, és boldogság eszközöltethetnék. Többnyire bizonyos a’ szólló Követ abban, hogy Jobbágy telkeket egy földes Ur sem vásáról, mig kikerülheti, mert a’ maga Jobbágya lenni nem kiván, mikor szüksége lesz, ott a’ Hármas Könyv’ első részének 40. Czímje, annak erejével a’ Jobbágyát kibecsűlteti. — Ha adni akarunk valamit a’ parasztnak, adjuk azt a’legjobb formában, annak, ha szabad eladni a’ telket, annál jobb, mennél drágábban adja el, akkor adhatja pedig legdrágábban el, ha a’ vevők’ számába a’ legtehetősebb vásárlót beteszük, ez a’ földes Ura. — ez adhat telkéért legtöbbet, és ugyan ezért, és a’ már többek által íelhozott okokból kivánnya, hogy a’ Jobbágy ’ telke’ megvásárlásától a’ földes Úr el ne zárattasson. Horváth Ország1 2-dik Követje el nem látható következésekkel tellyesnek vélte annak megengedését, hogy a’földes Ur tulajdon Jobbágy házhelyeit meg vehesse, ugyan is meg történhetik, hogy a’ földes Úr Jobbágyainak minden telkeit megvévén, a’ Jobbágyok’ házait elrontván, és a’ népet eleresztvén, a’ Helységet pusztává változtatja; máraz illy esetben, vallyon ki fogja az ólakat igazítani, ki fogja a’Katona szállítás, ’s más egyébb terheket vinni? Kik közül fognak a" Katona újonczok állitatni? — A’ Szólló’ véleménye szerint nem állhat Bihar Vármegye’ Kövedének azon ellenvetése sem, hogy mivel az idegen száz holdat is megvesz , a’ vételt nem lehet a’ földes Úrnak eltiltani, mert ugyan ezen Czikkely’ 9-dik §-sa azon maximumot, mellynél többet egy személynek venni nem lehet, csak négy telekre határozza, még pedig azt is csak olly Helységekben, a’ mellyek 120 telekből állanak. — De arra is kell figyelmezni, hogy a Jobbágyok nem csak a’ telkeiktől, de a’ marhájoktól, mesterségektől, és minden ingó javaiktól nevezetes adót fizetnek, melly fizetések azon esetre, ha a’ földes Ur Jobbágy telket vehet, az Ország’ köz adójára nézve bizonyosan elvesznének, s ebből nagy fogyatkozás tá• madna. Ide járói e’ felett még az is, hogy ezen rendelés legnagyobb anomáliát szülne, mert ha a’ Jobbágyok földes Urok által megvett telkek’ árát elköltvén, minden élelem módból kivetkezve előbbi lakhelyekre viszamennének, a’ földes Úr előbbi házhelyeiket a’ leg keményebb feltételek alatt Contractus mellett kioszthatná ; ez által a’ Törvényhozó Testnek atyáskodó gondoskodását, melly szerint az adózó nép’ sorsán e’ jelen Úrbéri munkálattal segíteni kiván, sikeretlcnné tenné; nem is lehetne ebben a’ földes Urakat akadályoztatni, mert azok méltán azt vethetnék ellen, hogy nem mint földes Urak, hanem mint a Jobbágy telkek' megvevői tették a’ Contractust, és ezen esetben a’ Törvény’ rendelésének sem lehetne helye. Végre miután elhatároztatott, hogy még magok a’ községek sem vehessenek Jobbágy telkeket, mind azon
