1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
415. országos ülés
340 415-dik ÜLÉS. 20-di/c Jan. vábbi halogatás nélkül kívánván a’ nevezett részek visszatsatoltatását végrehajtatni, ’8 nem kételkedvén, hogy Ö Felsége kegyelmétől biztossan várhatni, a mi a’ nemzet kívánságát kielégítse, az Elölülő javallata mellett nyilatkozott. Ugocsa Vármeg}e 1-ső Követe nem azt tartja a’nemzet rég és buzgón szorgalmazott óhajtásának lenni, hogy azoknak az iidő visszontagsági által elvált részeknek földjét, hanem hogy annak lakossait mint rokon társokat, mint azon egy Hazának fiait vissza nyerhesse; miből természetessen következik, hogy jövendő sorsuk jelen állapotuknál rosszabb nem lehet, ’s eddigi nyilvános jussaik csorbulást nem szenvedhetnek; különben az incorporatiót inkább excorporatiónak lennének kéntelenek tekinteni, minél fogvást az üzenet tartalmát pártolta, mindazáltal ,azon részére, melly az országos Küldöttség kirendeltetését illeti, azt az észrevételt tette, hogy a’mi az idézett Törvények nyomán ezen kívánat támogatására felhozatik, ellene is fordittathatik, minthogy az 1723 : 38. e's 1715: 113. és ezeknek következésében a’ 1741: 18. Törvény Czikkelyben tsak ugyan némü fenfiorgó kérdéseknek elintc'ztetésc okáért rendeltettek azon országos Küldöttségek, ezen köriilállás tehát nyomos okül nem szolgálhat, egy ezen Törvények példájától különböző rendeletre; miért is, ne hogy ez az erősséget gyengítse, azt inkább kihagyatni jobbnak vélte. De a’ Karok és Rendek többsége maradj on felkiáltással ezen pontra nézve a’ szerkeztetés meghagyatása mellett nyilatkozván, az Előlülő az olvasást folytattatla és a’ következett 5-ik pontra nézve arra figyelmeztette a’ Karokat és Rendeket, hogy azon Felírásoknak inellyet Erdélye Ország visszatsatolása eránt tettek, és a’ mellyre az üzenetben hivatkozás tétetik , idejék óta egészen elváltoztak a’ körülállások, mert. akkoron nem kételkedtek az Ország Rendei, hogy a’ kitűzött czélhoz képest a’ rendszeres munkálatok sorában a’ publico-politicum is, a hová a’ kérdéses tárgy az 1792: 11. Törvény Czikkely szerint tartozik, elintézés alá kerülend. Most már ellenben ennek egy szerentsésebb üdőre való hallasztása bizonyosságá vált, igy az 1792: 11. Törvény erejében vissza lépni is., most ezen kérést ismételni azon Törvény ellen lenne; de azon kaptsolatra is, melly ezen osztályozat tárgyai közt van fig\ elmezve, ezeknek elintéztetését is tsak egybefoglalva látta elérhetőnek; alaposnak tartja tehát a’Fő Rendeknek e' pontra nézve nyilatkoztatott kívánságát, azért is annak elfogadására a’ Karokat és Rendeket felhívta. — De a Karok és Rendek maradjon felkiáltással az üzenet mellett nyilatkoztak. Erre az ítélő Mester olvasta tovább az izenetet. Az 5-ik pontra észrevétel nem lévén. A’ 7-ik pontra nézve Az Előlülő általyános emlékeztetéssel hivatkozott azokra, miket e’ tárgyban már előadott, és az 1790 észt. 20 Törvény Czikkelyi záradék eránt, utalván az 1827 esztendei Julius 12-én költ királyi Válaszra, mellyből nyilvános, mi szerint ezen Törvénynek magyarázatja a’ Törvényhozás előtt éppen nem esméretlen, sött a’ czikkely alkotásával egy idejű, és az 1790-iki Törvényhozók előtt is tudva volt; jelessen arra tette figyelmetesekké a’ Karokat és Rendeket, I
