1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
414. országos ülés
414-dik i'LÉS 19. Januarius. 335 engedtedhetó. Azt a’ Szólló soha sem tagadta, hogy mindenkinek, ki feletébb terhelve érzi magát, az adóból kiegyenlítést kérni jóga nem támadna, azonban a’ minta’ két Országok közti különbségek az adóra nézve megadván, megadván továbbá a külön portáknak meghatározott száma is, ezen különfélik egyenlő nemére nem vonatathatnak, ügy ebből világosan következik: hogy a’ Magyar adózó egyedül Magyarországban, a' Honát szinte tsak Horvátországban kérheti az adónak kiegyenlítését — nem is értette Verőcze Vármegye Követe a’ Szóllót, ha gondolja. hogy ö a’ Horvátországi adónak a' Magyarországival való öszvesítésében akkoron midőn az Országos egvbenirás az Országgyűlésében előterjesztetett részéről belé egyezett volna, a’ Szódó az elöbbeni beszédjében Ö Cs. Kir. Fő Herczegségének Országunk Nádorának igazság szeretetét legkevésbé sem hozta kétségbe, sem pedig azon hijányoknak fejtegetésébe nem ereszkedett, mellyek az országos egybenirásban találtatnak , nem is mondott egyebet annál, hogy a’portáknak jelen kiegyenlítésére nézve az 1815: 8. Törvény Czikk. értelmében történt javadat Horvátországra ki nem terjesztethetik, nem is indítathatnak hasonló érdekes kérdések mell vekre azonban akkoron, midőn a biztosi munkálatban a’ portáknak végső kiegyenlítéséről szó lészen, észrevételeiket előadni részekről elmulasztani nem fogják, mit jelent az 1790: 59. Törv. Czikk. érintett „separatim“ szó azt a’ Szódó több e’tárgyban előadott okoskodásaiban kimerítette, azon legrégibb jussok, mellynél fogva a’ Horvátok adójokat mindétig Ország köz Gyűléseken Törvényhatóságai közt felosztották, nem a’ most mondott „separatim “ szónak ragasztók jában — hanem az 1T90: 58: Tör. Czikben gyökereztetnek. — Verőcze Vgye Követének abbéli szándékáért, hogy t.i. ezen adó felosztása alkalmával, a’ Törvényhatóságok közt történni szokott visszálkodások kikerülése végett kívánná ezen just az Ország köz Gyűléseiktől elvonni — köszönettel tartozik ugyan, — de egyszersmind kinvilakoztatni kéntelen, hogy a’ kaptsolt Országok ezen kétségbe nem hozható jussokhozszorosan ragaszkodni fognak, végtére ámbátor részekről bébizonyítathatna az is, hogy Horvátorságnak a Magyarországi adóval való öszvesítés esetére sem kellene tartani attól, hogy adóbeli mostani mennyiségök szaporítathatna — azt azonban hozzá tenni elég légyen, hogy a’ mint külön eredete és czélja a’ Horvátországi adónak, a’ Rendek igazságos kivánatokkal ellenkezik, éigya’részes Országok Rendei az adónak öszvesítéséből származott bár milly könnyebbsége», melly municipalis jussaik veszedelmeztetésével okvetetlen öszvekaptsolva volna — elfogadni nem fogják. Zala Vgye 2-ik Követte: Veroczei Követ okai által meg lévén czáfolva Horvátországi Követnek állítása a’ dologhoz nem szóllott volna, ha az I80’2ik esztendőben mind a’ két Tábla által kimondott elv, hogy a" porták kiegyenlítésébe nem a porták és a’ rovás száma, hanem az erő és az adónak tárgyai tekintetbe vétetni rendeltetnek— Horvátországi Követ által kétségbe nem hozattak volna—ugyan azért ezen elvet most is alkalmaztatni kívánván a’ Rendek, ha Horvátország bír ollyatén javakkal, mellyektől Magyarországban fizettetik az adó — igazságos, hogy Horvátország is fizessen azoktól — és a’ kiváltságos jogokra nem lehet e’ helyen semmi figyelem— ezt kívánná Horvátországi Követnek előadására megjegyezni, mit szinte i\ Naplóban feljegyeztetni kéri. Sopron városa Követének nem volt szándéka ezen tárgyhoz szóllani, de minthogy Eperjes városának Követte maga, a’ Szódótól igen különböző vélemény é-84*
