1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
386. országos ülés
386-iIik (i!LÉS. 26. November soha tellycs szivbeli megnyugtást nem szereznének, mert minden betűje ezen Törvényeknek, a' Széllé varosat, ugyan annyi halálos csapásaira emlékeztetnék, és jussai ketté térésére. — De légyen szabad imár egyszer, midén nem sokára talán egymástól elválunk, légyen szabad ugv mond! egy magyar polgárnak, nemes hazafiakhoz joazán magyarán egy kévéssé nyíltabban szollani: ugyan is bátor kérdeni a’ Széllé, valljon mi által érdemiették meg a’ varésok ezen Törvényhozéi elnyomattatásukat? talán azért, hogy az országnak köz terheit, és talán nagyobb mértékben viszik, mint a’ nemesek, és azokat olly kiven tellyesítik — avagy talán azért, hogy népességűk — nagy értékű vagyonok, és végtére naponként' növekedő industria előmenetelével a’ köz Status bilanxjába olly érdem súlyt tesznek, hogy ha eddig soha Törvényeinkben ezen juss meg nem adatott volna, mostani idő kivanáta szerént meg kellenék azt adatni. — Nem pedig hogy századok olta az Alkotmány által megadott Törvényhozási Igazaiktél meg fosztassanak. — Továbbá azt is bátor a’ Tekintetes Rendektől kérdeni, valljon mi tehát azon a’ négy Statusbél állé Constitutio, hogy ha abban tsak egy Status végez ? — avagy im az, az annyiszor kárhozott despostismus és erre vezető arbitrium? ha egy Status a’ másiknak ugyan egy Constitutioban gyökerezett jussát szabadon megsemmisítheti — avagy mi végre hoznak a’ Tettes Karok és Rendek Törvény éket? ha ón magok adják példáját, hogy a Törvényt és pedig fundamentalis Törvényt meg nem tartják. A’ Széllé valójában azt tartja, és minden bátortalan tartalék nélkül kimondja abbéli hiedelmét, melly szerént azt hiszi, hogy a’ hol egy Status a’ másikat elnyomhatja, ott vagy nem létez már Constitutio, vagy olly gyenge lábon áll az, hogy minden időben eldőlhet. — Végtére ha tekinti a’ Széllé a’ dolgot politicus oldalrul, és magát egy kevéssé körülnézi az országban — hazánk hány sok ajkú és szellemű népekből ’s lakosokéul áll? — mennyi sok érdekek, és tsak nem szerte kapó elkülönözésök léteznek ebben ? ugyan is ezek által mintegy magában elgyengült, és bágyasztott haza miben remélhet valaha nemzeti erét? mitől várhat nemzeti felemelkedést? ha azon nem iparkodik, hogy mind ezen elkülönözéseket inkább egy köz czél felé, az az: az egész nemzetnek, a’ mellynek itten mindnyájan Képviselői vagyunk boldogságára irányozva egyesítse, mintsem illy igazak tetemes sértésével, a’ haza én tagjainak egymástéli tsaknem elszakadását napról napra keserűbben tapasztalná kellessék. — Mind ezeknél fogva azzal fejezi bé a’ Széllé nyilatkozását, hogy a’ mint városa lelkesedését esméri, attól tellyes bizodalommal hiszi, de más városoktól is, a' mellyekben igaz polgár vér buzog reményű, hogy az úrbéri tárgyat, és ezzel a jelen Országgyűlését béfejezve — jövendőre az é városa ugyan készebb lészen ezen helyet inkább elhagyni, mintsem továbbá illy iszonyú illusio és szégyen tárgyává lenni * melly kinyilatkoztatását szőréi szóra a’ Napié könyvbe iktattatni kívánja. — , .. Eperjes városa Követe: 3Ii illeti az Országgyűlési állítólagos gyakorlatot, az legalább a’ Széllé vélekedése szerént semmikép sem álhat; mivel az alkotmány az ország minden Rendjeinek a Fejedelem által is megerősített közönséges jussaiból áll; cl lévén tehát törülve az első és-i-ik Rendre nézve a’ nemesi Rend által ezen 7 * *
