1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
401. országos ülés
V 401. I Lh'S 23. December. 233 jutalmának elhúzásával ne károsodjék, se a’ vamot fizetők kelletén felül ne terheltessenek, — ez által tovább is tsak azt erősítik meg, hogy a’ vámnak birtoka koz hivatalnál nem egyéb, és hogy annak jövedelme Törvény szerint a’ szolgálat határit át nem hághatja. — Minthogy tehát ezekhez kezest a’ vámbér mégha tározásánál a' vám birtokossának jövedelmét tsak egyedül a’ beruházott töke kamatjának, rendes, és rendkívüli költségeinek és a’ gondoskodásért járó mérsékletes jutalmának pótlására lehet kiterjeszteni, a’ szólló Követ mint azt, mit ezeken felül a’ vámos bevesz, vissza élésből származó törvénytelen csikarásnak tartja, ’s a’ kérdés alatti §-ra nézve úgy vélekedik: hogy miután a' haza java a’ Buda és Pest közötti által kelésről a' mostanitól különböző más intézetet kíván , ennek léteire hozatalával a'két városnak mostani vámját megszüntetni nem tsak lehet, de kell is, mindazonáltal ide a kisajásitás említésének törvénybe hozatalát se szükségesnek, se tanácsosnak nem véli, nem tsak azért, mivel fentebbi kifejtése szerint, a vám birtoka, szinte mint a’ Posta Mestereké, tulajdonképen köz hivatal lévén ez magában a'Status által kisajásitás nélkül is megszüntethetik, de legkívált azért, mivel bátor törvényeink igen számos példáját adnák annak, hogy valahányszor a haza, várak, bányák, harminczadok, só lerakások, Vármegyék házai’s más köz intézetek számára a magánosok jószágaira reá szorult, mindannyiszor ezeket elégséges kárpótlás mellett tellyes fő jussánál fogva elvette, még is soha eddig ezen kisajásitás fejezetével törvényeink nem éltek; ennek használását tehát a’ szélló Követ most is minden félre magyarázások elkerülése végett elhagyatni, vagy legalább világos magyarázással ezen ingó, és ingatlan javakra, mellyek az új hídhoz netalán kiválhatni fognak, szorittatni kívánja. A’ mi pedig a’ két városnak kielégítését illeti: ezt a’ Szólló egyedül azon valódi kárnak pótlására tartja szoritandónak, mellyet a’két város majd midőn a’ vámja megszűnik, a’béruházásban fog szenvedni, de hogy ez még a’ lucrum cessansra is kiterjesztődjék, miután mármost a’vámnak megszűntével, és a" béruházott tőkéknek vissza vételével, a’ vámbeli jövedelemnek minden egyéb alapjai és okai meg fognak szűnni, abban szinte meg nem egyez. Es ámbár maga is a’ Szólló megisméri, hogy a’ Bnda-Pesti példa szerént Ország szerte igen sok Törvény elleni vám jövedelmek szedetnek, mindazonáltal mentül gyakoribb, és vastagabb e’ részben a’ szegény adózó népet fojtogató kárhozatos visszaélés, annál szükségesebbnek tartja annak mindjárt azt első alkalomnál a1 mint tsak mutatkozik, foganatossan ellene állani, ne hogy ezen esetnek Törvény általi elfogadásával minden többi visszaélések megerösittessenek. Egyéberánt is ha «a’ kérdéses kárpótlás minden ok, és alap nélkül, a’ lucrum cessansra is kiterjesztödne, azon esetre a' két város, a nékie, ezen czim alatt tulajdonítandó tőkének kamatjába, a’ hídjának még akkor is, midőn már nem lészen, hasznát venné, az Ország pedig, az új hídnak felállítása mellett emenek is terhe visélésére hárhoztatna, mire a’Szólló nem hajolhatván, hasonlókép sürgette, hogy a’ Törvénybe a1 kárpótlásból a’lucrum cessans világossan kizárodtassék. — Torontói Vármegyének 2-ik Követe: minthogy a' hidak és utak felállításának egyedüli czélja a’ közönség javára szükséges közösülés könnyebbitésének előmozdittása, nem pedig egyes polgárok, vagy Tövényhalóságok njerekedése, ezeknek fentartása a‘ köz igazgatás kötelességeihez tartozó teher lé\en, ha ez bizonyos feltételek, és ezekkel járó hasznok mellett, másra által is ruháztatik, — a fő czél mindenkor fenmaradván, a’ Törvényhozásnak hatalmában áll, olly módokat Jegyző-Könyv. X///. Darab.
