1832-1836 Jegyzőkönyvek 13. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
389. országos ülés
108 589 dih L LÉS. 30-dih Nov. va„y a’ közbe jött utolsó osztálytól számítandó esztendők szamához mérsékelni és szorítani nem lehetvén, hanem annak valódi esetét az 1-só rész 47-ik czimje után meghatározni kelletvén, ebből és az 1-sd rész 67 's 68-ik czimjei rendeleté* bői következik, hogy ahol egyik osztályos atyafi magtalan kihalj ott (nem lévén semmi törvényes akadály) a’ legközelebbi osztályos vére azonnal örökül. — íme az 1-sö rész 67. czimjének szavai ezek : „Postquam frater ipse sine haeredibus decesserit, superstes bona defuncti fratris simpliciter absque omni scilicet Statutione juridica, et alio processu juris pro se vindicabit, et posteritati suae juste meritoque applicabit.“ — Az 1-sd rész 68-ik czimje pedig illy esetben világossan megengedi az önhatalom (via facti) használtatását, mind e’ mellett niég is a’ törvények ezen rendeletéhez biztosan nem ragaszkodhatok senki, minthogy a’ repositionalis Törvényeink általjánossága ’s homálossága mellett, a’ kir. udv. Cancellaria részéről azon elv divatozik : hogy valahol csak az investitiók kérdése fenforog, ott az atyafiakra nézd javak birtokába becsúszott, idegent, egyedül a’ rendes per utón lehessen birtokából kimozdítani.—Es éppen ez az, a’ mi temérdek villongásokra és mindennapi zavarokra szolgáltat alkalmatosságot, mert előkerülvén azillyetén nyilvánságos Örökösödésnek esete, az illető Törvény szerinti Örökös, világos Törvény paizsa mellett önhatalommal él ugyan, de ennek foganatjában a' repositionalis Bíróságok tág mezejü önkénye által gátoltatva, ügyét elveszti, ’s ekkor nem lévén egyéb eszköze a hosszas örökségi pernél, azt a' legvilágossabb dologban 15. 20. esztendeig foltatni kéntelen, még ez alatt más örökséghez teljességgel semmi just nem formálható idegen, némelly néha igen csekély, vagy éppen alaptalanul követelt investitiók tekintetéből, a’ jószág dús jövedelmeit használva, epületet, erdőt pusztítva, valóságos vérszerinti örökösökön büntetlenül uzsoráskodik, büntetlenül úgymond, mert eddigi törvényeink ismét nagy hiányánál fogva, azon örökösök sem az időközbe illy idegen által bitorlóit javak jövedelmeit (usum fructum) sem pedig a’ per költségét vissza nem kapják. Hogy hasonló esetek igen számosak a’ hazánkban ’s kivált a’ szegényebb sorsú Ország lakosokra nézve felette nyomasztók, példákkal talán mutogatni szükségtelen. Itt az ideje és helye hogy midőn egy munkával ’s fáradsággal történhető, azokat a’ KK. és RR. tovább ne tűrjék. A’ határozat minősége minden esetre a’KK. és RR. bölcseségétől függvén, a’ Szólló csupán még azon körülállásra bátorkodik figyelmeztetni: mikort. i. egyik osztályos atyafi magvaszakadlával, a’ törvényszerinti kétségtelen örökössé, egyedül azért nem juthat az illyetén nyilvános Örökségéhez, mivel az némü investitiók, vagy javítások ürügye alatt valamelly idegennek birtokába által ment. Mellyre nézve igazságosnak és szükségesnek véli azon határozatot, mi szerint hasonló kérdéseknek elintézése, az investitiokat követelő félnek tökéllctes kielégítésével szinte ezen rövid útra tartozna. — Ezekhez képest a’ Szólló kívánná akár különös §-ba , akár ragasztók gyanánt a’ Törvény javallatba ezeket iktatni. — „Midőn egyik osztályos atyafi magvaszakadtéval, az életbe maradott törvénszerinti kétségtelen örökössé csupán
