1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
365. országos ülés
38 365. ÜLÉS. 13. Oct. Ezen és egyéb azon idei Verbóczy Hármas Törvény könyvét mind megelőző, mind követő törvényekből, és az Ország históriájából világosodik meg az 1-só rész 9 kének 5-ik §-sa, és tulajdon rnaga szei kezietése oszlat el minden homályt, mert csak illy értelemben, az az egyedül a’ sajátjokon lakozó nemeseknek osztályáról szóllván , az 5-ik §-ban jött ugyan ezen 5-ik §-us, mind az 1723-ikí 6-ik, mind pedig az 1741-ki 8-ik Czikkelybe, melly 5-ik §-u3 ugyan tulajdon, és egyenes értelmében véve, a’ másokén létező, és a’ portális fundust mivelő, vagy a’ polgárok’ számába bémenő nemesekre valamint nem alkalmaztatható, úgy semmi köz téliéi beli mentséget a’ Szólló meggyőződése szerint nékik nem enged se nem ád; mivel minden jól elrendelt társaság’ ideájában természeti mivóltokra nézve felelte különbözők ezek, — lakni a’ magáéban és létezni a’ máséban — használni a’ tulajdonát és mivelni más földjét. — Innen vagyon: hogy a’ köz társaságban lévő valamelly egyes személy, melly magot az 0 sorsára nézve egészen különböző községbe önként avatta, azon községnek jusait és kötelességeit maga magának meg nem változtathatja, hanem magát azokhoz alkalmaztatnia a’ természeti józanság törvényei szerint is kell; mivel semmi szabad noha nemtelen polgárok osztályának, mellyre a’ törvények által különös terhek, és kötelességek vágynak szorítva, se lehet maga a’ köz társaságnak ideájából a* köz társaságban megtagadni, az ezen különös terhekkel, ésköteleségekkel egybehangzó különös jusokat; tehát semmi nemtelen község se tartozik az olly nemest, ki portális fundust megszálván, a’ község’ egyes tagjain fekvő mindennémü kötelességeket magára válalni, és tellyesíteni nem akarja; a’ maga kárára, és sérelmére béereszteni. — Innen vagyon: hogy a’ 2-ik rész 5-ik czimjének elve világosan kimondja: „patere legem, quam tuleris ipse“ tűrjed azon szerződést, mellybe a’ portális fundusnak önkénti megszállásával (valamint az evés ivás kedvéért a’ vendégfogadós’ asztalához ülő vendég) mind a’ földes úrral, mind a’ nemtelen községgel halgatva megegyeztél. — Innen vagyon: hogy az elószámlált törvényekből, és a’ 2-ik Rész 2-ik czimje 6-ik és 7-ik §-bóI — és a’ 2-ik rész 5-ik czimje, 5-ik §-a fejtegetéséből az is áll: midőn parasztok közzé lépsz, parasztok módjára élj, mivel minden jól elrendelt társaságban ki vágynak minden egyes polgári osztálynak a’ létezésnek, foglalatosságoknak és kereseteknek különös útjai —a’kényelmek és súlyok, haszonvételek és terhek is, a’ közös egyesség elérésére, és a’ minden osztályú polgárok közötti csend, békesség és öszvehangzás költsönös fentartására jelelve, mellyekkel egy polgári osztálynak se szabad önkényesen változtatva tetszése szerint akár hol élnie. — Eldődeinknek régi együgyűségét, és természeti józanságát követem tehát, midőn azt állítom: hogy minden akármi helyezető, nevű, és nemű portális fundust mivelő nemes, és hasonló fundust mivelő nemtelen jobbágy közt az azoktól járandó terhekre nézve éppen semmi törvényes különbség nintsen. 1— Mivel : l-ör, a’ nemes akármi portális fundust szálljon meg, ezen tette által, és törvényünk feltétele szerint minden helybeli kényelmek és súlyokra nézve a* nemtelen parasztokkal ezen portális fundus, és folyadékai arányában részes, és egyenlő lesz, ’s őseink ezen jótékony törvények1 feltétele alatt ment is lészen
