1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

374. országos ülés

294

374. ÜLÉS 23. Oct.

Aj Elölülő ellenkezést látottá’ Trentséni Követ ezen előadásában, minél fo£va ő az arányosítást akarván, az actualis birtokot csonkitlanúl kívánja megtartani, hogy az lehessen helye és foganattá az arányos szabályozásnak ottan, hol kiki ú<ry ’s azon használatban akarna maradni, mellyben van? —

Esztergom Vármegyének 2-dik Követe, noha nem tart egészen az Elölülővel, mintha azon esetre, ha a’ külső és belső telkek egyetemben vevődnének az egy arányosság kulcsául, akkor ez soha sem történhetne meg, mert arra nézve: hogy az egyarányosság megtörténhessen, t. i. az lehetőséget értvén, éppen úgy szolgálhat a’ külső birtok, vagy a’ belső és külső együtt véve az egyarányosság kulcsául, minthogy a’' belső telek egyedül, a’ mit a’ KK. és Rll. kerületileg megállapítottak, azonban annyi bizonyos, hogy a’ külső telket egyedül az egyarányosság kulcsául megállapítani igazságtalannak látná, azonban ez, a’ szerkeztetés egyes pontjait és ebben kijelelt kulcsokat egyenként taglalás alá vévéu világosabb lészen. — Mindenek előtt Trentsén Varmegye Követjének megnyugtatására azt jegyzi meg, hogy itt nintsen szó arról, mintha valakinek törvényes titulussal szerzett vagyonát ellehetne venni, inert az egyarányosság nem arra szolgál, hogy az elkiilönözve birt akár belső, akár külső birtokot ujjonnan ossza fel, hanem hogy bizonyos megállapítandó kulcshoz erányozza, a’ még oszthatatlanul és közönségesen bírt tenutumok szakítassanak ki. — Az egyarányosságot így értvén, és véleménye szerint máskép nem is érthetvén, noha egyedül a’ regi telkek mind megállapítandó kulcs volnának n’ tanátskozások során, miután még is majd nem minden eddig szollott Követek valamennyi kulcsokat megbirálás alá vették, véleményit e’ következendőkbe jelenti ki;

Noha Megyéjében a’ régi telkek nevezete nem ismeretes^ és ezeknek tökélíetes theoreticus definitioját se nem hallotta, se ön maga adni nem tud, még is a- Zoknál fogvást a’ mikép aJ régi telkekről hallott, és tud, ezeket az egyarányosság legerányossabb kulcsának tartja. — Előre botsátja itt, ha nem is aJ logice szoros szabályainak egészen megfelelő, de még is annyiba a’ mennyibe előadását bebizonyíthassa véleménye szerént ki elégítő leírását a* telkeknek.— Ezek nem csak a’ köz birtokosság minden tagjai, hanem az ott lakozó jobbágyság által is leginkább a’ Tisza vidékén isméretesek, ezek szerint történtek a’ közös jövedelem, és a’ köz terhek felosztásai ezek voltak azon alapok, a’ mellyeken az erányosság a’ felek megnyugtatására történt, ’s noha ezen régi telkeknek kiterjedése majd minden köz birtokosságban tökélletes számmal is kijelelt, és mindenki által isntéretes arányba vannak;— mi légyen ezen régi telkeknek eredete, és mi oknál fogvást alapították légyen a’ kö'z birtokosságok ezeken a’ köz kaszonvételek arányát, Törvényeink szerént nem egészen világos; legbiztosabbnak látszik azon idea, a’ melly ezen régi telkeknek alapjául a’ ramalitást és ratalitást teszi, így p. o. szerzett valaki magának egy birtokot, a’ melly eredetileg 20. telkekből állott, és aztat két fia között felosztotta, akkor már minden fiúnak 10. és 10. telke volt, a’ későbbi és gyakran századokat is felytíl múló osztályban ezen telkekre mindenkor figyelmeztetvén , a’ki az osztály következésében bármi keveset is kapott, ennek nevezete fiúról fiúra, és ágról ágra fenmaradt, úgy annyira, hogy az, a’ ki az eredeti egész birtoknak 1—20. részét bírja, azt mintegy régi telek birtokossát lehet tekinteni De ha a’ régi telkeknek nem is e’ volna eredete, még is nem lehet tagadni, hogy ezeket, az erányosság kúltsáúl biztosan és minden tétovázás nélkül el lehet fogadni, mert már az, hogy az osztatlan birtokok jövedelmei, és ezekkel já-