1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
374. országos ülés
374. ÜLÉS 23. October. 285 lehetne meghatározni, hogy hány esztendős régiség kívántatik arra _ hogy valamelly házhely régi házhelynek tekintődhessen, azonban azt sem lehetne tudni, hogy miilyen kiterjedésű nagyság kivántasson arra, hogy valamelly régi házhely egész teleknek, félnek, vagy negyedrésznek vétethessen — holott mind ezeknek meghatározására, ha a' régi házhelyek kulcsul használtatni kívántainak szükséges volna: annál fogva Küldői ezen bizonytalan, és majd minden helyen különböző régi házhelyeket az egyarányúság behozására szolgálható ollyan kulcsnak, melly fő helyet érdemeljen, éppen nem tarthatván, olly értelembe vágynak, hogy valamint a’ 4-ik §. rendelete szerént az osztályos atyafiak között előfordulandó esetekben az elágazásra, vagy osztályi reszre leend tekintet, úgy ezen egyetlen egy igazságos kulcsot mind azon esetekre ki kellessen terjeszteni, midőn a3 köz birtokosok, akár osztályosok legyenek, akár nem, hiteles oklevelekkel, vagy módon be bizonyíthatják azt, hogy hányad részét bírják a’ helységnek — többféle előfordulható esetek javalják ezen kulcsnak elfogadását — Ugyan is midőn valamelly helység birtokossá részenként adogatja el birtokát p. o. egyharmadrészét egynek, másikat másnak', harmadikat harmadiknak — sem az adó, sem a’ vevő nem szoktak a3 régi házhelyekre, hanem csak a’ telkek számára, és hasznára figyelemmel lenni, — megtörténhetik a’ szerént, hogy ha későbben a’ közös haszonvételekre nézve, a3 birtokosok között aránytalanság csúszik be, és az arányosság behozására, a’ régi házhelyek vétetnek fel kulcsúi, azon vevő, kinek kevesebb régi házhely adatott által, mint a’ mennyi Ötét illette, károsodna, másik pedig, ki hasonló jussal ugyan annyi részét vette meg a3 helységnek, csak azért, mert történetből nékie több régi házhely adatott által illetőségén felül nyerne; a3 mi egy áltáljában az igazsággal meg egyeztethető nem volna. — De vagyon más eset is t. i. midőn valamelly pusztát több birtokosok külömböző jussal bírván, nem egyszerre, hanem egyenként, és e<:y más után megülték, vagy megültették, koránt sem a’ birtok arányához» hanem szükségéhez, és kürülményeihez képest formált, kiki magának házhelyet, úgy hogy gyakran megtörtént, hogy a’ ki nagyobb részt bír a’ pusztában, kevesebb; ellenben a3 ki kissebb részt bír, több házhelyeket fogottfel, és osztott ki lakosoknak, még pedig mindeggyik belső telek után külső haszonvételeket is engedvén; — az e’ képpen beültetett puszta időjártával rendes helységgé válván, a’ közös haszonvételeknek arányosságba hozására per indíttatik — ugyan ha már az iliyen helységben az arányosság kulcsául a3 külső telek utánni tartozmányokkal ellátott régi házhelyek vétetnek fel, nem szembetűnő igazságtalanság történik e’ a’ közös haszonvételek felosztásában? ellenben ha az iliyen birtokosok, ámbár nem osztályos atyafiak, hiteles adomány — vagy szerzemény — levelekkel meg bizonyíthatják, hogy kiki hányad részét bírja valósággal a’helységnek, nem sokkal igazságosabb e, hogy a’ közös haszonvételekből is kiki éppen úgymint az osztályos atyafiakra nézve megállapíttatott, a’ kivilágositandó rata mennyiségében mért arányban részesüljön? ő tehát Küldőinek egyenes utasításához képest kívánja meghatároztatni, hogy minden esetekben, akár legyenek a’ köz birtokosok atyafiak, akár nem, az arányosságnak behozására kulcsúi szolgálhassanak azon törvényes igazak, mellyeknél fogva valaki, kezében lévő birtokának bírásához jutott — ’s egyedül csak azon esetben, midőn a1 köz birtokosoknak minő Jegyző-Könyv. XIL Darab. 72
