1832-1836 Jegyzőkönyvek 12. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
364. országos ülés
361. (/LÉS 12. Oeloirr. 9 ,/ Hazánkban az ifjúság nevelését korlátolt állapotú férfiak, szorosan kitűzött gondolkozás-mód és szabályok szerént eszközük , egy pár féktelen külföldi könyv kitiltásának ürügye alatt sarampok zárják el tölünk, a’ miveltebb nemzetek szabad elmüségeit: — Diaetai újsággal máig sem bírunk; saját elme míveinket önkényes censura nyomasztja, ’s a’ Megyék a1 Diaeták gyűlésein kivétetett szánkból a’ szabad szó; szótárokból szükség ezen túl a’ gyűléseken öszverakkatnunk szavainkat, nehogy a’ felette szolgálatosok a’leg veszélyesebb pernek magvait találják fel azokban. — De hátra van még a’ szellemi szabadság sérelmeinek legnagyobbika, a’ Békési sérelem. Itt már egy erköltsi test egy municipium vetkeztetik ki alkotmányos jógáiból. Egy Törvényhatóságnak,raelly állásánál fogva egyik véd bástyája alkotmányunknak, Közgyűlésén hozott végzését egyes véleményekbe osztatni fel, a’ Közönségnek öszves akaratjáért, egyeseket kívánni felelősekké tenni, a’ részeket külön egyesekké alkotni, hogy az érdekek ne egyesülhessenek — olly neme a’ politicai tacticának, melly a’ megosztás elveinél fogva, fedetlen hagya az önkény ellen minden alkotványos szabadságainkat. Mert ha egy Törvényhatóságot csak mint elszigetelt külön egész szabad tekintenünk, nem mint köz tzélra munkáló részét a’ hazának, hova fog maradni a’ köz ügy, a’ köz érdek, mellyek egyedül szülhetik az országnak erejét, javát boldogságát. Hajdani Görög Országot, melly miveltségi fokánál fogva, egyetértve egy égészt formálva, ura fogott volna lenni a’maga kora világának, ez juttatá rabigába. Nagy Sándor roppant birodalmait a’ nem egyesített külön érdekek oszták fel ismét. — A’ szolló Követ a’ Békési esetet nem tekintheti máskép, mint a’ szollás szabadságnak nagyszerű megsértését. Nagy ennek és a’ más két testvér sérelemnek befolyása alkotmányunk egész rendszerére, ha ugyan a’ szollás szabadsága és a’ vélemény! közlekedés a’ Törvényhatóságok közt, olly léteges feltételei alkotványunk rendszerének, mint tűzhely a’ lakóháznak, sőtt mondhatna a’ szólló egyedűles eszközei több szabadságaink megóvhatásának is. — De a’ szollás szabadságának sülyedése mint lelki veszteség a’ lélekre veti legveszélyesebben sorvasztó méttelét. Ki az emberi szívet mélyebben vizsgálta, úgy találja, hogy a legiszonyatosb büntetéseket, mellyek meghatározott bűn nemekre, bűn esetekre szabattak, hideg nyugalommal vesszük; mert bizonyosan tudván mit kelljen kerülnünk ön érzetünk nyugtat, hogy azokat kifogjuk kerülhetni. De borzadunk ott, hol tsak a’ rémítő melységet látjuk lépteink előtt ’s nem az ösvényt menekedhetésünkre. így vagyunk a’ szollás szabadsággal is. Polgári tisztünk Megyék és Diaeták gyűlésein szabadon nyilatkozni parancsol; de önkény szabja ki a’ határvonalokat nyilatkozásaink eleibe, ’s mi nem tudva nem ismérve azokat, minthogy Törvényeink e’részben világító fáklyát vagy nem gynjtottak, vagy gyújtani feleslegesnek tartották, kétségesen bolyongunk a’ mélység körűi. Mi természeter sebb illy esetben mint az, hogy a1 felette aggodalmas óvakodásban gyávát löszünk — ’s lassú sorvadásban hal el a’ nemzeti Genius! Észak-Ámerikában a’fogoly rabok eggyik fő nemét teszi az, hogy szollaniok nem szabad. Távol légyen a’ Széliétől, hogy sorsunkat ennyiro esettnek mondja, de kérdi: nem biztosabb állapot e’? egy szót sem ejthetni, mint nem tudva a’ terjeszkedhetés határait szóllani, és életet vagyont veszélyeztetni V Féktelenségnek a’ szólló Követ nem volt barátja soha, de azt kívánja hogy nyilvános Törvény által tudja; meddig szabad 's mikor féktelen? hódolva tiszteli har Jegyző-Könyv. XII. Darab. 3
