1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836

358. országos ülés

402

358. ÜLÉS. 16. Sept.

a’ tiol a’ mondatik Jgy hazánk törvényes alakjában megváltozva egészlen az Austrian Császárság alá ne vettessen“ kihagyasson, mert ha az megmarad, a’ kifejezés azt teszi, hogy Magyar Ország most csak ugyan valamelly részben az Austriai Császárság alá tartozik. —

Hasonló véleme'nyben volt Sáros Vármegye 2-ik Követe is.

Az „egészlen“ szónak mind a’ két helyen leendő kihagyásában a’ Karok és Kendek megegyezvén, egyéberánt a’ felolvasott szerkeztetés megállapittatott. —

A’Felírás’ javallatának deák szerkeztetése felolvastatván.

Csongrád Vármegye (Klauzál) miután a’ magyar szerkeztetésból az „egészlen“ szó kihagyatatott, a’ deák szerkeztetésból is a’ „prorsus“ szót kihagyatni szükségesnek vélte. —

Ezen javallat elfogadásával a’felolvasott deák szerkeztetés meghagyatván.

Felolvastatott a’ szóllás törvényes szabadságára nézve sérelmül felhozott mind a’ két tárgyban készitett 3-ik izenet

Az Elölülő mind azon okoknak, mellyeket már e’ tárgyban több alkalmatossággal felhozott, és előterjesztett, ismétlését feleslegesnek tartván, azokkal a’ tanácskozásokat tartoztatni nem kívánta, azonban tiszti kötelességének ösmérte újjolag is felszólítani a’ Rendeket, hogy ezen czélban vett Felirástól vagy elállani, vagy oily módokról, mellyek által a’ két Tábla közt az egyesség megtörténhet, gondoskodni méltoztassanak.

Lipló Vármegye’ 1-ső Követe: valamint mindég, úgy jelenleg is a’ többség határozásának hódolni köteleztetvén, az ellen nem is szóllana, ha Követi kötelességénél fogva a’ jelen tanácskozás alatt lévő tárgy iránt ujjolag érkezett pótló utasítása szerint Küldőinek véleményét, és kivánatját előadni nem kénszerítetnc. — Küldőit, i. kötelességül teszik kinyilatkoztatni, hogy ámbátor a szabad szóllást ők is úgy tekintik , mint az Ország alkotmányinak legfőbb paladiumát, ezen igazat még is nem máskép, hanem csak a’ törvényeknek, jelesen pedig az 1725. esztendő 7-ik Czikkely értelmében kívánják gyakorolni és gyakoroltatni, tartván attól, ne hogy ezen köröntúl menvén szabadossággá változzon; ennél fogva Küldői ezen szabad szállási igazat azon tágas értelemben, mint az a’ Karoknak és Rendeknek több rendbeli izeneteikben kifejtve vagyon, nem érthetvén, sajnálják ugyan, de nem csudálják, hogy O Fő Herczegsége szeretve méllyen tisztelt Ország Nádora ezen igen tágas értelmű elveknek felállítása mellett a’ megkérettetett közbenjárást magára válalni nem méltoztatott. — Kívánják tehát Küldői, hogy ezen tárgy O Felsége eleibe nem sérelem, de csak aggodalom gyanánt terjesztessék, és hogy O Felsége akár egy illy értelemben készítendő Felírás útján, akár pedig O Herczegsége Nádorunk hathatós közbenjárása által kérettessék meg, hogy azon két rendbeli hívtelenségi pereket, mellyek két érdemes hazánk polgárai úgy, mint Ráró Vesselényi Miklós, és Balogh János ellen a’ Királyi Ügyek Igazgatója által inditaltak, kegyelmesen megszüntetvén , ez által egyszersmind azon aggodalmat, hogy a’ Kormány a’ szabad szóllási igazat önkényesen korlátozni intézkedik, megszüntetni méltóztasson.

Ilont h Vármegye’ 2-ik Követe elórebocsátván, hogy Küldői valamint eddig, úgy ezentúl is mind Ráró Vesselényinck, mint Balogh János Barsi Kö-