1832-1836 Jegyzőkönyvek 11. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
355. országos ülés
i 18 ven, es észrevételeit csak a’ Királyi Válasz tartalmára szorítván, a’ midőn azon szavakat olvassa ;ut sors subditorum per condendam noram legem realiter melior, nullo autem in respectu deterior reddatur“ attól tart, hogy a’ sors mostohaságának ürügye alatt adott, és adandó engedmények olly messze haladhatnak, hogy jobbágyink mostoha sorsán utoljára máskép nem segíthetünk, mintsem hogy az egész erdőt által adjuk. A’ K. Válasz azon szavak alatt: „nullo in respectu deterior reddatur“ azt érteni látszatik, hogy akár melly jó téteményeket is halmazzunk a’ jobbágyra, akár melly igen is felül haladja az líj engedmény a’ régi jó téteményt, még is mind a’ kettőnek meg kell maradni, de a’ földes úr akármit veszítsen, soha kárpótlásra szert ne tehessen, de birtokát, erdejét jobbágya számára javítsa, szaporítsa, hogy három esztendő múlva az ő tulajdonából a’ Törvényhozás annyival könnyebben adhasson concessiokat, különösen figyelmet érdemel azon Megyéknek helyheztetése, mellyek majorsági, vágyügy nevezett curiális birtokához képest felelte szapora jobbágy telkekkel terhelve lévén, jobbágyi szolgálatinak többször még annyi hasznát sem vehetik, a’ melly számos jobbágyinak adandó tűzi fának árát felül haladná. Ezen Megyék sorában a’ Szólló Megyéje is áll, mellyben bátran állíthatja, az űj Urbér behozatala után a’ földes úri birtoknak betse legalább egy harmadával lejjebb száll, és a’ hol egyedüli salvateláját a\nemesség az erdei jövedelemben keresi, de már most még ezeknek nyugott birtokában nem hagyatnak, a’ midőn az épületi fajzásnak terhe alá vetetnek. Elfelejtkeznek a’ Karok és Rendek arról, hogy az épületi fajzás a’ jobbágy úrbéri állományhoz soha sem tartozott, hogy megszüntetvén azon földes úri jus, mellyel a’jobbágy épületébe azt belé állíthatta, ki nékie tetszett, ugyan annak megfelelő haszonvételnek is megszüntetni kell. Elfelejtkeznek arról, hogy épületi fát csak szoros vigyázat alatt számos esztendők által nevelt erdők adhatnak, és hogy éppen ezen rendelet által a birtokosokat az erdők nevelésétől vissza ijesztik, mert olly cosmopolita földes urat nem tud, a1 ki jobbágyok számára erdőt nevelne, kik pusztító tűz alkalmával (ezen veszedelmet pedig gyakoribbnak tették már a’ pálinka égetés engedelmével) az egész sok költséggel ültetett, és nevelt erdőt elemészthetik. A’ Karok és Rendek az előbbeni földes úri patriarchalis kapcsolatnak barátjai nem lévén, ezt majd nem egészen felbonczolták, és mégis itten, hol a’ földes urra nézve kártékonyhatása minden logica ellen megtartják, és az által csak azt bizonyították hé, hogy a’ földes űr eránt. igazságosak lenni nem akarnak. A’ Királyi Válasz továbbá azt mondja: „multisque in regni partibus praecipuae considerationis“ ezen szavak értelmét a’ Szólló meg nem foghatja, mert ha az Ország felső részeit értette, akkor éppen ott, .a’ hol a’ fa oltsó, olly „praecipuae considerationis“ nem lehet, mint az alsó Vármegyékben, mellyekben a’ fa drága, és az épületi fajzás nem adatik, és általjánosan véve az épületi fajzás soha azon jótétemények sorában nem állott, melly egy vagy más helység classificatioját elhatározta, és így a’ K. Válasz utóbbi szavait „quod praestationes urbariales reflexe ad quaevis subditorum beneflcia stabilitae sint„ e’ jelen engedményhez nem alkalmaztathatja, mert a' jobbágyi szolgálatok ezen épületi fajzás jótéteményéhez soha szabva nem voltak, sehol azért, hogy épületi fát kapott a’jobbágy, többet nem szolgált. A’ Szólló Megyéje tehát azon szerencsétlen helyheztelésben vagyon, hogy jobbágyinak annyi hasznát nem veheti, de még is többet adni köteles, 3ő5. VLÉ&. 10. Sept.
