1832-1836 Jegyzőkönyvek 1. • Felséges Első Ferencz ausztriai császár, Magyar, és Cseh ország koronás királyától Posony szabad királyi várossába 1832-dik esztendőben, karácson havának 16-dik napjára rendeltetett Magyar ország' gyűlésének jegyzőkönyve. / Posony / Nyomtattatott Belnay, Landerer és Wébernél. / 1832-1836
1832 / 20. ülés
HUSZADIK ÜLÉS. 157 rendkívül való környülállások’ tekintetéből, ezen 26-ik Törvényt némely részben fel is függeszteni; es minekutánna az érdeklett Törvény örök időkre hozattatott, többé a’ vallás dolga Ország Gyűlési tanácskozások tárgya nemlehet. Tehát az Izenelnek felvétele ellen vagyon; annyival is inkább mivel, a’ mi az Izcnetben a’ Királyi Városokra nézve előadatik, arról a’kormány, végrehajtó hatalmánál fogva , elegendő Rendelést tett. Tolna Vármegye Követje a’ Nuncium ellen tett előadásokban az okokat négy Fő pont alatt fogá fel, t. i. hogy a’ tárgy nem volna előlegesérdemű,hogy csak az Evangelicusok panaszszainak tekintethetik, és nemlehetne úgy, mint egész Ország szerelmét és kívánatét felállítani, továbbá hogy a’ vallás dolgábanliozott. Törvény többé vitatás alá nem volna való, melly t. i. örökre hozatott, és ezen törvényei a’felhozott Nuncium annál kártékonyabban ütköznék, hogy IndiíFerentismusra vezet. — De a’ Religio ’s vallásosság oily bizonyos, oily malasztos kutforrása a’ moralitásnak, hogy ha ezt kell talpkövül tenni, a’midőn törvényekkel igyekszünk előmozdítani a’ nép boldogságát, az Ország Gyűlésének ezen czélra indúló munkálódásának kezdetén arra kell bizonyosan fordítani figyelmét és eszközlését, a’ mi Szent Religionk a’ népre való idvességes hatásának minden azt zavaró, és sokszor fájdalom! éppen ellenségesre változtató kártékonyságtol megmentésére szükséges. Ez pedig tárgya, és méltán előleges tárgya a’ fennforgó Nunciumnak. És ezen állapot, folytató a’ Követ, nem illetné, nem érdelkné az egész nemzetet, ’s csak mint más egyes panasz volna tekintendő? Valóban nem kell hoszszas elmélkedés, hogy megyőzzükmagunkat, miképp, a’ mint az egyes ember úgy a’ nemzet, de az egész emberiség, fő érdekei között vagyon, hogy Szent Religiónknak az embert igazi boldogságra vezérlő malasztjaminden aztfogyasztható, gátolható viszszásságoktol megmentessen, — Bizonyltja ezt a’ világ története, és nekünk Magyaroknak különössen még most is igen gyászos tanúságot adnak évkönyveink, fájdalmas ezekről csak szollani is, és bizonyosan senki sem lehet, e’ gyülekezetheti, a’ ki kételkedne, hogy nem csak egyes Résznek tartozó igazság, de az egész Nemzet legfőbb java kívánja a’ Törvényhozótól, hogy a* Vallásbeii viszszálkodásnak, ezen nemzeti ostornak, ezen olly sok nagyot, szentet elfojtó Burjánnak csiráját, magvátki írcsa; ez pedig tárgya, és ha valahol Hazánkban , fő, közönséges , nemzeti érdekű tárgya a’ Felhozott Nunciumnak. Melly Nunciumnak foglalatja örök Törvénybe bizony nem ütközik. Ugyanis , kérdé a’ Követ, a’ kik örök létet keresnek az e’ tárgyat illető Törvényekben, Nemzetünk Polgári életének ’s kifejlődésének mellyik Stádiumában kívánják ezen örök létet kezdeni? és mellyikben végezni? — Nem ismer a’ Követ e’részben más örököst, mint az, örök igazságot. — Az pedig, hogy a’ midőn a’ Nemzet értelme és moralitássá előhaladása , ’s kifejlése szerint ezen őrök igazságnak minél telyesebb és közönségesebb életbehozására, és ez által a’ boldogságra természeti ösztöne és rendeltetésénél fogva törekszik j és ahoz közelit, sem az előbbi ’s távolabb század intézetébe, melly a’ még korábbiakat a’ maga állapotjához képest szinte változtatta, egy non plus ultrát nem képzelhet, sem a’ hállunk még feljebb jutni fogó maradéknak egy illy non plus ultrát nemtehet; a’ mit azomban ezen Gyülekezet előtt fejtegetni, megbántásnak tartana a’ Követ. De azt el nem hallgathatja , hogy ezen Nuncium tartalma Indilferentis- /jO
