1832-1836 Irományok 7/2. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
466. ülés
Acta Messionis 4f»G. — 30. Aprilis. G75 méltán kért, méltán várt öröm és vigasztalás helyett a’ k. K.Válaszban nagyobb részént az újabb elszomorodásnakazon súlyos aggodalomnak további okait és adatait találjuk fel, mellyet a’ nemzet méltóságát, ’s önállásunk alapos jusait esmérö sziveinkben, híven tisztelt törvényes Királyunk igazság szeretete és jósága csak egy légyen szava kimondásával határtalan örömre és hálára fordíthat által, és a’ melly nemzeti aggodalmat a’ felterjesztett igazságos kivánatok átalúnos tellyesitésén kívül semmi egyéb meg nem szüntetheti, a’ nemzetnek pedig tellyes örömötésmeg- IIyugtatást szerezni nem képes. Édes hazánknak ’s ennek nyelvének forró szeretetétöl lelkesült kebellel tehát, ’s bár melly összehalmozott gátlások miatt is meg nem lankasztható buzgolkodással soha le nem tehetünk arról, hogy állhatatosan szorgalmazzuk, ’s kivívjak a’ nemzeti nyelvet illető azon jusokat, és gyakorlatot, mellyet annak az igazság és egyenesség nyilván tulajdonit, a' természet pedig megszentelt, — ez úttal is arra határozánk el magunkat, hogy mivel a’ Mártius 1 G-i országos Felírásban foglalt igazságos kivánataink nagyobb részént tellyesitve most sincsenek, szeretett Fejedelmünk előtt alattvalói tisztelettel, és íiúi bizodalommal továbbá is azért esedezzünk, hogy többször és jelesen utóbbszor múlt Mártius 16-án tett Felírásunkban ismételt forró óhajtásainkat kegyelmes tekintete eleibe terjesztett kivánatainknak"átalános teljesítésével, a' nemzet örök hálája zálogául egész mértékben kielégíteni méltóztassék. lőrém persentiscimus, quod in vicem juste desiderati, juste exspectati solatiosi gaudii novas recrudescentis moeroris, gravisque sollicitudinis illius causas, et fundamenta inveniamus, quae animos nostros dignitatis nationalis, fundamentalium item propriae consistentiae, jurium probe gnaros intimius afficit, quamve fide devota animatus legitimus Princeps noster sola assensus enunciatione sufferendam, iu exuberantem laetitiae et gratitudinis sensum transformare poterit, quam demum sollicitudinem nationalem iu remonstratis justis desideriis nostris, parte ab omni delatum fuerit, nil aliud quidquam secus suffere, nec plenum solatium et conquiescentiam pro parte Nationis procurare valebit. Cum itaque ardore amoris charae patriae et lingvae nationalis animati, nullis item quantumvis cumulatis impedimentis unquam deterrendi, ab indesinenti et langvescere nescia sollicitatione, prout et assertione exercitii jurium illorum, quae lingvae patriae competunt, quaeve justitia et aequitas tribuit, natura autem sacravit, — desistere haud possimus, in quantum justis desideriis nostris subddo. 16-ae Martii a. c. substratis majori inparte, nec per benignam 26-ae Aprilis Resolutionem Regiam delatum haberi quaerendum sit, ita hac etiam \ice animo comparati, amatum Principem nostrum devota fide, et filiali cum fiducia oramus, ut anhelis gentis desideriis per realem postulatorum nostrorum repetitim, signanter autem vice postrema 16. Martii a. c. benigno Majestatis Vestrae Sacratissimae obtutui substratorum, parte ab omni adimpletionem, in ullo unquam tempore intermoriturae gratitudinis nationalis tesseram, clementer deferre dignetur. 169 Or. Gy. írásai VII Kötet.
