1832-1836 Irományok 7/2. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
465. ülés
Acta Session te 1 íj 5 Aprilis. méltóságát, 's önállásunk alapos jusait csmérő sziveinkben, híven tiszteit törvényes Királyunk igazság szeretete és jósága csak egy légyen szava kimondásával határtalan örömre és hálára fordíthat által, és a’ melly nemzeti aggodalmat a1 felterjesztett igazságos kiváltatok átalános tellyesitésén kívül semmi egyéb soha meg nem szüntethet, a’ nemzetnek pedig tellyes örömöt és meg nyugtatást szerezni nem képes* &T Édes hazánknak ’s ennek nyelvének [forró szeretetétől lelkesült kebelei tehát, ’s bár melly összehalmozot gátlások miatt is meg nem lankasztható buzomlkodással soha le nem tehetünk arról, hogy állhatatosan szorgalmazzuk, ’s kivívjuk a’ nemzeti nyelvet illető azon jusokat, és gyakorlatot, mellyet annak az igazság és egyenesség nyilván tulájdonit, a’ természet pedig megszentelt, — ez úttal is arra határozónk el magunkat, hogy mivel a' Martius i6-i országos Felírásunkban foglalt igazságos kivánataink nagyobb részént tellyesiive most sincsenek, szeretett Fejedelmünk előtt alattvalói tisztelettel, és fiúi bizodalommal továbbá is azért esedezzünk, hogy többször és jelesen utóbbszor múlt Mártius i 6-án tett Felírásunkban ismételt forró óhajtásainkat kegyelmes tekintete eleibe terjesztett kivánatainknak átalános telkesítésével, a’ nemzet őrök hálája zálogául egész mértékben kielégíteni méltóztassék. A’ mi pedig Felségednek abbeli kegyelmes kívánságát illeti: hogy a’ Törvények magyar szerkezete eredeti, ’s a’ támadható kétséges értelem esetében elhatározó voltáról a1 Nádori közb ej áras utján nyert k. K. \ álasz 621 quae animos nostros dignitatis nationalis, iundamenalium item propriae consistentiae,! urium probe gnaros intimius aincit, quamve fide devota animatus legitimusPrincepsnostersola assensus euunciatione sufferendam, iu exuberantem laetitiae et gratitudinis sensum transvertere poterit, quam demum sollicitudinem nationalem in remoustralis justis desideriis nostris^ parte ab omni delatum fuerit, nil aliud quidquam secus sufFere, nec plenum solatium et conquiescentiam pro parte Nationis procurare valebit. Cum itaque ardore amoris charae patriae et lingvae nationalis animati, nullis item quantumvis cumulatis impedimentis unquam deterrendi, ab indesinenti et langvescere nescia sollicitatione, prout et assertione exercitii juriutn illorum, quae lingvae patriae competunt, quaeve justitia et aequitas tribuit, natura autem sacravit, — desistere haud possimus, in quantum justis desideriis nostris sub ddo. 16-ae Martii a. c. substratis majori in parte, nec per benignam 26-ae Aprilis Resolutionem Regiam delatum haberi querendum sit, ita hac etiam vice animo comparati, amatum Principem nostrum devota fide, et filiali cum fiducia oramus, ut anhelis gentis desideriis per realem postulatorum nostrorum repetition, signanter autem vice postrema 16. Martii a. c. benigno Majestatis Vestrae Sacratissimae obtutui substratorum, parte ab omni adimpletionem, in ullo unquam tempore intermoriturae gratitudinis nationalis tesseram, clementer deferre dignetur. In quantum autem Majestas \ estra Sacratissima in consequentiam benignae Resolutionis Regiae erga legalem Domini Regni Palatini intermediationem circa textum legum hungaricum pro originali, et in casu emer* 155 *
