1832-1836 Irományok 7/2. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836

465. ülés

Acta Sessionis 405. — 29. Aprilis. 5 i 9 rCCXL V. SZÁM ALATT* Izenete o' Ä Ä. és RR, a? magyar Nyelv tárgyában folyó észt. Április 20. hiadott k. K. Válasz eránt a1 Mólt. Fő R Rá ez. SUBNro. DCCXLIV. IS unciám SS. et. 00. quoad b. Resolu■* tionem Regiam in merito Ling rue hungaricae 20. Aprilis a. c. editam. einzeíi közös ügyöknek kétségtelen igazságában, a’ Nemzet legszentebb ter­mészeti jusaiba, ’s a’Fejedelem igazság szeretetébe vetett reménnyel mennél biztosabban várták a’ KK. és RR. azt, hogy legbecsesebb kincseknek, ’s nem­zeti létek és nemzetiségek legbiztosabb támaszának, úgymint a’ hazai nyelvnek mind a’ Törvények hozásában, mind a’ közigazgatásban még bővebb virágoztatá­­sát tárgyazó igazságos azon kivánataikat, mellyeket múlt Alártius 10-i Felírá­sokban az Ország Rendei ismételve előterjesztettek, Ő Felsége kegyelmesen teJlyesíteni fogja, forró óhajtásaikat annál kevesebbé elégítették ki azok, mik a’ folyó Aprilis 26-án költ k. K. Válaszban foglaltatnak, annál keserűbb fájdalmat okozott bennek az, hogy a’ méltán kért, méltán várt öröm, és vigasztalás helyett a k. ív. Válaszban nagyobb részént az újabb elszomorodásnakazonsulyosaggoda­­lomnak további okait és adatait találják fel, mellyet a’ nemzeti méltóságok, ’s ön állásuk alapos jusait esmerő Magyarok sziveiben, híven tisztelt törvényes ívi­rályok igazság szeretete és jósága csak egy „légyen“ szava kimondásával határ­talan örömre és hálára fordíthat által, és a’ melly nemzeti aggodalmat a’ felter­jesztett igazságos kivánatok átalános telkesítésén kívül semmi egyéb soha meg -nem szüntetheti, a’ Nemzetnek pedig tellyes örömet és megnyugtatást szerezni nem képes. A’ KK. és RR. tehát édes hazájóknak, ennek nyelvének forró szereletétől lelkesült kebellel, ’s bár melly öszvehalmozott gátlások miatt meg nem lankaszt­­ható buzgolkodásokkal soha le nem tehetvén arról, hogy állhatatosan szorgalmaz­zák ’s kivívják a’ nemzeti nyelvet illető azon jusokat és gyakorlatot, mellyet annak az igazság és egyenesség nyilván tulajdonit, a’ természet pedig megszen­telt, arra határozták el magokat, hogy mivel a’Mártius 10-i országos Felírásban foglalt igazságos kivánataik nagyobb részben tellyesítve most sintsenek, szeretett Fejedelmek elölt alattvalói tisztelettel és fiúi bizodalommal újabb Felírásukban továbbá is azért esedeznek, hogy többszöri és jelesen utószor, múlt Martius 10-án tett Felírásukban ismételt forró óhajtásaikat kegyelmes tekintete eleibe terjesztett kivonataiknak átalános tellyesitésével a’ Nemzet örök hálája zálogául egész mér­tékben kielégíteni méltóztassék. A' mi pedig Ő Felségének abbeli k. kívánságát illeti: hogy a Törvények magyar szerkezete eredeti, a’ támadható kétséges értelem esetében elhatározó voltáról a’ Nádori közbejárás utján k. Kin Válasz következésében keszi- Or. (ry. írásai VII. Kötet. ioo

Next

/
Thumbnails
Contents