1832-1836 Irományok 7/2. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
467. ülés
726 4 fi 7 Ülés ír risui. — 1. Majus. czcljaiiik eszközlésére szükséges költségeket ii cm kértünk, sem valamelly új*jos megadását nem sürgettük, sem a’ fejedelmi jussoknak avagy csak távolról is sérelmet okozni nem kívántunk, hanem használni kívánván azon jussunkat, mellyet magok a’ természetnek mindeneknél elsőbb jussai és Törvényei zsenge magzataink nevelésére nézve, úgy és akkép tulajdonítottak a'szüléknek, hogy azokra a’ polgári hatalom gátololag még ki sem hathat, és a’ melly nevelésrőli Országgyűlési intézkedést az 179°/, : 67. Törvény Czikkely is meghatározta, ’s előlépéseket tenni akarva szándékunk teljesítéséhez is még csak az intézetnek tervei megkészitésének javallatba vételével, a’ szükséges költségeknek hóimét, és miképV leendő kiteléséröli majdani ön gondoskodásunk elöleges jelentésével fogtunk, ’s csak ebben és ennyiben kértünk segéd - kezeket a’ Kormánytól, a7 tehát, hogy vagy csak ezt és ennyit sem nyerhetünk meg, Lennünk olly fájdalmat okozott, mellyet szavakkal kifejezni sem lehet. Nem a’ tudatlanság, nem is a’ büntetéstőli rettegés, mint nagyon romladékony eszközökkel, hanem a’ nevelés által terjedendő erkölcsiség ösvényén lehetvén csak ama legszebb polgári erényt és kötelességet, úgymint a’ Törvények eránti kész engedelmességet is legbiztossahhan eszközleni- de nem lehetvén a1 Nemzetet meggátolni abban is, hogy a’ szép mesterségeknek és tudományoknak kimiveléséröl ön maga is ne gondoskodjék, előbbi Felírásunkban foglalt kérésünk tellyesittésének szolgalmazásával a1 bezáiodásához közelgetö Országgyűlésének végső szempillantásaiban is fel nem hagyhatunk. Azért is tus pro assequendo sincero, quem nobis proposuimus scopo, necessarios imploravimus, nec novum jus quodpiam flagitavimus, nec juribus Regiis vel a procul praejudicare nitebamur, verum juribus illis consulere intendebamus, quae reliqua omnia praecellentia ipsius naturae jura, et leges iu objecto educationis succrescentis pubis parentibus ea ratione addixerant, ut relate ad exercitium jurium eorundem potestas civilis, systhema quodpiam prohibitivum nec exercere possit, cujus item educationis intuitu faciendas dispositiones per articulum caeteroquin 67: 179°/, ad seriem objectorum diaetaliter pertractandorum relatae habentur, instructionibus itaque solum praeparatoriis in elaboratione projecti praeattactorura institutorum, praeferenti demum manifestatione studii in fundum necessarium curis propriis mox componendum directi, occupati, adjutoriam Regiminis operam hoc duntaxat in merito provocaveramus, cum itaque nec tantillum consequi potuerimus, hoc ipsum in animis nostris dolorem, qui se verbis aequari non sinit, excitavit. Prompta Legibus paritio, pulcherrima haec virtus et palmare ofTicium civile, non ignorantia, nec forwidime poenae, tamquam mediis nimium fragilibus, sed in tramite moralitatis canali educationis proveheudae feliciori successu procurari consvevit, ipsa demum natio a prosequendis studiis in culturam artium liberalium et scientiarum directis nec arceri poterij ab ulteriori itaque eflectuationis eorum, quae in priori Repraesentatione nostra proponebamus sollicitatione, nec in ultimo Coirtitiorum horum jam jam concludendorum stadio desistere possumus. Verum
