1832-1836 Irományok 7/1. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
455. ülés
400 455. Ülés írásai.— 18. Aprilis. városának, és szabad kikötő helvének az 1835-ki Martius 30-án tett előbbi Felírásban bővebben kifejtett sérelmeinket is, melly vidék, és város az 1647: 50-dik Törvény Czikkely hozatala ólta a* katonai kormányzástoli f üggetlenségét sikeretlenül sürgette, és a’ mellyre nézve a’ kegy. Kir. Válasz szerint tett Fejedelmi intézetek nekünk tudtunkra adva sintsenek — állhatatosan ragaszkodunk. A’ 7-dik §-ra mennél erősebben vágjunk meggyőződve arról, hogy a’ só árának meghatározását az Országgyűlési rendelkezések alól Törvény szerént elvonni, ’s Kir. magános jus gyakorlatává tenni nem lehet, annál kevesebbé nyughatunk meg azokon, mellyek e’ részben a3 kegy. Kir. Válaszban hozattatnak fel. Ugyan is azon felül, hogy egy jussainak és szabadságainak legfőbb oltalmát Töményei szentségében helyhezteto alkotványos nemzetnek, legfőbb biztosítást is egyedid azon törvényei nyújtanak, mellyeknek hozásában, eltörlésében, és magyarázásában közös jussal bir, és a’ mellyek szerint kormáuyoztatnia kelletik, az 1807: December 14-dik, és 1850: szinte December 2-dik napjain kiadott kegy. Kir. Válaszok a’ nemzet aggodalmát el nem oszlathatják azért, mivel az 1807: December 14-én kőit kegy. Kir. Válasz kiadása után is megtörtént az, hogy a5 só ára, még pedig az 18 l és l82/7-iki Országgyűlések folyamata alatt kiadott Fejedelmi rendeletekkel, ’s Országgyűlési öefolvason kivid határoztatolt meg; uem nyújthat továbbá biztos megnyugtatást a’ nemzetnek az 1850 December 2-án kiadott kegy. Kir. Válasz is azért, mert ez a’ só ára erántí intézkedéseknek alapjául,aTiir. pénzpénztár-quoad plagam inter vias Carolinam et Josephinam, non absimiliter quoad oppidum Czikveno, quoad nobiles item in confiniis degentes et quoad civitatem et portum Segniensem, inde a tempore conditi articuli 50: 1o47 sui a dependentia militari immunitationem incassum efflagitantem remonstratis cum benignae, quae relate ad antelatam civitatem factae fuisse innuuntur, dispositiones, nec ad notitiam nostram perlatae sint constanter inhaeremus. Ad 7-um defixionem pretii salis ex praescripto legum a diaetali tractatu abstrahi, aut privativis juribus Regiis accenseri non posse, quo intimius persvasum tenemus, iis, quae per benignam 20-ae Novembris a. p. Resolutionem Regiam hoc in objecto adducta sunt acquiescere eo minus possumus. Praeterquam quod enim nationi propriam Constitutionem habenti, summum itaque jurium libertatumque suarum praesidium a sanctimonia legum repetenti, firmissimam affidationem leges solum illae largiri possint, quas ferendi, abrogandi et interpraetandi jure sibi communi gaudet, quibusve gubernari debet,— per benignas Resolutiones Regias sub datis 14-ae Decembris 1S07. et 2-ae itidem Decembris 1830. editas, sollicitudo nationis sublata baud est; — nam post editam quoque benignam 14-ae Decembris 1807. Resolutionem Regiam, defixio pretii salis, et quidem sub ipsis Comitiis annis 1811J1 et 1825/7 celebratis, citraque influxura comitialem per benigna Rescripta Regia unilateraliter suscepta est, sed nec in benigna ddo. 2-ae Decembris 1850. edita Resolutione aliquod reperiri potest praesidium,— benigna enim eadem Resolutio Regia ad publicas
