1832-1836 Irományok 7/1. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836

438. ülés

Acta Sessionis 438. — ló.

Martii.

35

—M

< . DG.' liTíÜ

’nídoj .i,f

.. : én in;:. buxrasf ipa;, -V3 V.l. '\tü

*

' • vJoia7*:r triót

•’ Jíkvprj • tr; . : e.- r*’*> « •;

nR,- *» Jii'iíi t- í

DXLIV. SZÁM ALATT.

SUB Nro.

DXLIV.

ín**• ■ ő..í? nóf- -*.*f T r> • .

"ríc,f 'A

Második Vi szón ize nete a' Mélt. Fő Ren- Secundum Renuncium Exc. Procerum

deknek az országos sérelmek és ki- quoad projecta articulorum e rerúnátok szerkezetéből javallott Tör- dactione gravaminum et postularétiy Czikhelyekre. torum ejformata.

rä&fc-tovs aovM á*Mn ;

Az Innepeknek vasárnapokra leendő általtétele eránt, az izenetek bővebb összvehasonlítása nyilványossá teszi, hogy a’ viszonyos izenetekben ugyan az I-so osztály 23-ik és Il-ik osztály 11-ik pontjai egy helyen vétettek fel; — azonban az is tagadhatatlan, hogy miután magok a’ Tek. Karok és Rendek 4-ik izenetjekben egyedül csak az I-sÖ osztály 25-ik pontját (V Il-ik osztály 11-ik pontját halgatással elhagyván) vették fel újjabbi feleletjek tárgyául, a’ Fo Rendi Tábla sem terjeszkedett ennél tovább utóbbi válaszában; minél fogva az egész kérdés külömben is olly tárgyú lévén, melly a3 vallás szertartásába mélyebben bébat, a’ már mondottaknál fogva is kinyilatkoztatják, hogy a’ Tek. Karok és Rendek ki-e vánságához nem járulhatnak.

A’ hit csábításról szólló Törvény Czikkelyre nézve észrevételektől elállanak.

DXLV. SZÁM ALATT. SUB Nro. DXLV.

Hetedik risszonizenete a’ Mélt. Fő Septimum Renuncium Exc. Procerum Rendeknek némelly iíjjakit serei- quoad nonnulla noviora gravamimehre és kiránatokra. na et postulata.

A’ Lengyelekre nézve: Mentol mélyebben ereszkednek a’ Tekintetes Karok és Rendek a3 dolog bővebb taglalatjába: annál inkább erősödik O Cs. Kir. FŐ Herczegségének és a’ Méltóságos FŐ Rendeknek meggyőződése, hogy ezen tárgy további vitatásának se ideje, se helye, sem pedig sikere. Azért is előbbi értelműkhez és kinyilatkoztatásokhoz ragaszkodva, azokra, mellyeket a’ Tekintetes Karok és Rendek a3 jövendő veszélyeiről említettek, hasonló buzgó hazáfiúi érzéssel, csak azt látják még szükségesnek nyilvánosan kimondani, hogy Felséges Fejedelmünk bölcs előrelátására támaszkodva, a3 minő felemelt lélekkel emlékeznek ^ssza a’ dicső hajdan kora: szinte ollyan nem csak reményekkel, de valódi bizodalommal telly es keblekkel tekintenek a3 jövendőre is, 3s akár minő aggoda9 *