1832-1836 Irományok 6. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 383. ülés
383. Illés írása — 23. Aovemler. tebb természeti jus, ’« a’ mit egy szabad nemzetnek, törvényes Fejedelmétől kérni is keserű, einem érni pedig olly fájdalmat okoz, mellyet tza vakkal kifejezni sem lehet. Hálával tiszteljük igen is mind azt, a’mita’ néhai Felség hosszas országosa ideje alatt nemzeti nyelvünk ügyében tett vala, atyai jóságától még többet is biztosan vártunk,’s éppen azért midőn Felséged, f. e. Martius 2-án hozzánk elbocsátott Kegy. Levelében azt méltóziatott kijelenteni; hogy elhunyt Felséges Atyának Fejedelmi erényeit és atyai jóságát fogja például választani, nemzeti nyelvünk úgyében is méltán előrehaladást reménylettünk, de a’ f. e. October 5-én költ Királyi Válasz, melly azt mondja: hogy mivel a’ nemzeti nyelv virágoztatását leghathatósabban az 1792-iki Junius 22-én kőit Kir. Kegyelmes Válasznak ’s az 1792-iki 7-dik és 1805-iki 4-dik Törvény Czikkelyeknek elveire leendő visszamenetel eszközölheti, minden további intézkedéseknek alapos szabályaiul , tsakazon elvek szolgáljanak,’sa’nemzeti nyelv feletti elsőbbség a’ deák nyelvet illesse, nem hogy a’reménylett előrehaladást eszközölné, sőtt a’ felhívott 1792. és 1305-iki Királyi Válaszoknak és Törvényeknek szellemével, valóságos arányával is ellenkezik. Ugyan is a. ■ \ ’ '’"k A - * .1 •. Az 1792-iki Junius 20-kán tett országos Felírásban feljelentett nemzeti kivánatokat az 1792-iki Junius 22-én kőit Kegy. Királyi Válasz nem tsak meg nem tagadta, hanem nagy részint, mindjárt akkor megadta, sőtt a’ néhai Felség ön szívének akaratjából, maga vette javallatba azt, hogy az országos Felírások hazai nyelven 22 Octob. a. c. edita simpliciter denegat id, quod natura juro sacerrimo tribuit, quodve nationi liberae a legitimo suo Principe vel petere acerbum est, non assequi autem dolorem verbis aequari nequeuntem excitat. Cuncta ea, quae medio divi Regis nostri regiminis tempore provehendae lingvae nationali obtigerunt praesidia, grati omnino animi sensu recolimus, paterna ejusdem bonitas plura etiam nobis fiducialiter sperare jubebat ut adeő, dum e tenoribus benigni Rescripti Regii sub ddo. 2-ae Martii a. c.ad nos dimissi Majestatem Vestram Sacratissimam, virtutes Regias et paternam gloriosae memoriae Genitoris sni bonitatem pro exemplo habituram nunciatum intelleximus, in negotio etiam lingvae nationalis ulteriores sperabamus progressus, benigna interim Resolutio Regia sub ddo. 5-ae Octobris a. c. edita eo signilicato, quod siquidem non aliud efllorescentiae patrii idiomatis efticatius adsit medium, quam si facto ad principia medio benignae Resolutionis de 22-a Junii 1792. expresse dctixa, et articulis 7-o 1792. 4-to 1805. sancita regressu omne nostrum in lingvam patriam studium principiis et regulis inibi contentis accomodetur, idioma autem latinum, prioritate diremptoria patrium antecellat, speratura haud procurat progressum, quin imo spiritui etiam et reali provocatarum anni 1792 et 1805. Resolutionum Regiarum et Legum tendentiaé adversa est. Postulata enim Repraesentatione regnicolari 20-ae Juni: anni 1 - 92. substrataper benignam sub ddo. 22-aé Junii anni 1792. editam Resolutionem Regiam non rejecta, sed jam eotum majori in parte expleta sunt, insuper autem ea per ipsum et Divum Regem benigno motu propria facta propositione, ut Repraesentá
