1832-1836 Irományok 4. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 433. ülés
27 tetvén, valamint ezen perrel egyedül dam disponente: quemadmodum ad hunc csak a’ birtokba mehetés, vagy mara- procedúráé modum unice quaestio per dás kérdése, nem pedig maga az örö- quem retinendi possessorii? minime vekösödés jusa, mellyre nézve ugyan ro discussio ipsius juris snccessionalis ezen Törvényben a’ rendes törvényes caeteroquin ad ordinariam viam juris út mindenik félnek fenhagyva vagyon, relate, ad utramque partem relegata speintéztethetik el; úgy ezen Törvénnyel ctat; ita cum citata lege componi non meg nem egyezthetó az, hogy midőn potest, ut dum Collaterales bona defia’ mellékes örökösök a’ magvaszaka- cientis penes testamentum adprehendottnak javait testamentom mellett bir- dunt, erga recursum Fisci Regii via tokba veszik, ezen birtokjokból, a’ politica e possessorio excutiantur. Qua Királyi Fiscus folyamodás által polgári de causa SS. et 00. propositum casum úton eszközlött zár-parancsolat erejé- pro reali gravamine agnoscentes. Suam vei kiüttetessenek. — Annál fogva a’ Majestatem Sacratissimam in eo huinil-KK. és RR. a’ felhozott esetet valódi lime exorant: ut Fiscus Regius, dum sérelemnek esmérvén. Ő Felségét oily beneficio art. 25: 1715. uti vult, sekegyes Királyi rendelésének kiadása questrum coram praescripto ibidem Jueránt alázatosan megkérik, hogy á’Ki- dice sollicitet, neminem sub velo man-rályi Fiscus, midőn az 1715: 25-dik dati sequestratorii e possessorio extur-Törvénynek jótételével élni akar, a’ bare possit, zár kérését, az ott kitűzött zár biróság útján eszközölni tartozzon, és senkit polgári úton kiadott zár-parancsolatok színe alatt birtokából ki ne mozdíthasson. 26. Beregit Vármegye, az ezen 26. Communicatione inter Comita- Megyét, a’ Tiszán túli részektől elvá- tűm Bereghiensem, et partes trans Tibislasztó Tisza vizén sok nehézségekkel canas, ex eo, quod transitus per fluvi- és akadályokkal egybeköttetett liidaso- um Tibiscum nonnisi ope pontium mobikon való késedelmes általjárásra nézve liurn cum innumeris difficultatibus con— előterjeszti: hogy mivel ezen tárgy junctus pateat, multum impedita, postenem csak ezen Megyét, hanem annál aquam meritum hoc non tantum dictum fogva, hogy Gallicia felől Vereczkének, Comitatum, verum motivo ex illo, quod Munkácsnak, Bereghszásznak, Yásá- praeexistens ibidem via Regia ex parte ros-Náménynak, Debreczennek, Szól- quidem Galliciae inter Vereczke, Munnoknak, Pestnek, ’s tovább az egész káts, Beregszász, Vásáros-Námény, országon keresztül Bécsnek, de túl a’ Debreczinum, Szolnokinum, Pestinum, Tiszán is, az ezen útból szerte széjjel et ultra per totum regnum Viennam uságazó útakon az egész ország minden que, trans Tibiscum ope hinc inde disrészeiben; viszont pedig az ezekből Vá- persarum cum attacta via conjunctarum sáros-Xáményon, Beregszászon, Tisza- publicarum viarum, inter universas re- Űjlakon, Nagy Szőllősön, Huszton gni partes et vicissim ex his beneficio keresztül a’ Maramarosi Só Administra- viae per Vásáros-Námény, Beregszász, tio Székére Szigethre, a’ hová a’ Ki- Tisza-Újlak, Nagy Szőllős, Husztli, rályi Kamara részére ezen úton temény- ducentis, cum Maramarosiensi Szigethitelen életet kell szállítania, ’s rnelly ni constituta Salis Administratione, quor-G2
