1832-1836 Irományok 3. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836

1832 / 236. ülés

Acta Sessionis 236. — 16. Octobris. 189 kegyelmes Válaszi Javallathoz nem járulhatunk. A’ 7-ik §-ra a’ K. K. Javallat­ban kifejezett módosítást egyátaljá­­ban el nem fogadhatjuk, mivel Or­szágos szerkeztetési rendeletünk alatt egyenesen azt értjük, ’s nyilván ki is fejeztük, hogy az Úrbéri régi Job­bág}' telkek minden állományaikat, illetőségeiket, és igy legelőiket is ki­adni kelletik, a’ nélkül, hogy az Úr­béri Rendben szedések alkalmával azt kellene visgálgatni, ha félj ül mara­dott fold találkozik-e? avagy nem? azt a’ mit kifogás alá vett kifezé­­stnnkben megállapítottunk, hogy t. i. a felmaradott földekből teljék, és ha­­sittassék ki a’ legelő, egyedül, és megszorítólag csak a’ felmaradott föl­dekből alkotandó új Jobbágyi telkek­re. értettük és értjük továbbá is ’s ar­ról , hogy ezen intézetünk, mind tör­vényes, mind igazságos , annyival inkább megvagyunk győzettetve; mi­vel már maga azon országos meg­állapodás is hogy az Úrbéri rendbe­szedéskor felmaradott földekből, új Jobbágyi telkek alkottassanak*, sem­mit egyebet nem tészen, sőt a’ do­lo«: természete szerint nem is tehet annál; hogy a’ Jobbágy kézen volt de az Úrbéri rendbeszedéskor felma­radott földekből, annyi új Jobbágy telek alkottassák a’ mennyinek külső és belső minden állományai és lege­lője is, a’ felmaradott földekből ki­telnek; — és hogy ezen rendelésnél tovább menni nem lehet, még annál fogva is tökéletesen világos, mivel a’ régi Jobbágy telkek utáni legelőt, a’ felmaradott földekből alkotott új Job­bágy telkek miatt amazok sajnos fo­gyatkozásával megfogyasztani igaz­ság nem volna, arra pedig hogy a’ Or. Gy. It úsat III. Kötet. in casum intra Domínium admitti de­­beat, pro superflua reputata — be­nigne propositum additamenium ac­ceptare non possumus. Ad §. 7.modificationem inbenigna Resolutione propositam adoptare neu­­tiquampossumus, genuinas enim dispo­sitionis Regnicolari redactionetenus factae, disertisque terminis enuncia­­tae sensus, non aliam recipit inter­pretationem, quam ut occasione re­gulationum Urbarialium constitutiva, reliquae item Competentiae antiqua­rum Sessionum Colonicalium, adeo­­que etiam pascua—terrae remanen­­tiales seu adsint seu non — exassi­­gnanda veniant; idve quod in con­textu expressionum sub quaestionem vocatarum statuendum censuimus: ut quippe pascuum e terris remanenti­­alibus exscindatur praecise, et unice ad novas e terris remanentialibus efformandas Sessiones Urbariales intellectum habere voluerimus, ac porro quoque velimus. Praeviam porro dispositionem nostram Legi et Justitiae omnino consonam esse eo magis cnnvincimur, quod Conclusum quoque illud Regnicolare ut e ter­ris occasione Regulationum Urbaria­lium resultantibus , novae Sessiones Colonicales efformentur nihil aliud significet ac de natura rei, nec signi­ficare possit, quam ut e terris prae manibus Colonorum constitutis, oc­casione interim Regulationis Urba­­rialis ad classem terrarum remanen­­tialium recidentibus, tot novae Ses­siones Urbariales efformentur, quot Sessiones e terris iisdem remanentia­libus constitutivis, pascuove provi­deri poterunt, — normam insuper hanc latius extendi nec posse, ex eo etiam ubertim patet, quod Pascuum antiquis Sessionibus Colonicalibqs 48

Next

/
Thumbnails
Contents