1832-1836 Irományok 1. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 129. ülés
Acta *V e s a to u is 120. 423 ben felhozott, és különben is, se megczáfolva, se kigyengitve nem lévő tekinteikre való hivalhozást elegendőnek tartják; — a’ Mélt Fo Rendek újabbi Izenetekben felhozott tekintetekre nézve pedig a3 következendőket jegyzik meg; hogy i Igen is ! a’ KK. és RR. nem hivatkoztak a’ köz véleménynek valamellv olly nemére, melly az emberi tekéntet szabályának meg nem felel; mivel e’ részben nem csak az emberi tekinteteknek, hanem az ezeknél sokkal fontosabbnak , úgymint az igazságnak szabályaival is, azt nem tartják össze egygyeztethetonek , hogy valaki, saját ügyében önnön magának legyen bírája — hanem! hivatkoztak arra a’köz véleményre, melly küldőiktől nyert azon utasításaikból fejlődik, mellyek mivel többséget szüllenek; a’ nemzet nagyobb része akaratjának, ’s valódi köz véleménynek méltán tekintettetik. A’ KK. és RR. es tárgybeli önnön kinézeteik szerint is , épen nem akarják a’ földes Ur és Jobbágy közötti kapcsolatokat vagy szétt tépni, vagy csak meg is tágítani; sót! inkább ellenkezőleg ! javallatoknak egyenes czélja abban sarkallván, — hogy a’ földes Úr, minden ollyas perekben, mellyekben sgját érdeke nem forog fel; Jobbágyának első bírája maradjon; a’ Jobbágy ezután földes Urában csupán biráját tisztelhesse; nem pedigegyszer’smiud perlekedő társát is szemlélhesse; s igy is köl*sönös és valódi bizodalom, mellynek mind kettejüket össze kapcsolni kelletik— mind jobban jobban megöröködjön — De! már az, szinte semmi megmutatást nem kívánó alapigazság lévén, ho2;v senki is a’ saját érdeke iránt folyó perbeli itelethozásában resztvéve be ne folyjon; ezt: hogy a’ földes Úrra nézve, a’ közötte es Jobbágya között folyó perekben meg ne történjen ha csak az Úri Székek’ hatóssága, a’ részben végkép meg nem szüntetik — ki kerülni — egyáltaljábanlehetetlen ! \ N * « Nem bírhatják a’ KK. és Rendeket más értelemre, mind azok is, mellyek a’ Mélt. FŐ Rendek Izenetében azUriszéknek régi; tiszteletre méltó eredete; ’s századok ólta gondosan fel tartatott épsége iránt említésbe hozatnak — mert! mind ezekre nézve elég vólna ugyau annyit meg jegyzeni, hogy a’ régiség a’ jósággal; és az igazsággal nem mindég egy testvér; — ’s minden ítélő széknek nem eredete régisége, hanem a’ magához le kötelezett bizodalom ád igazi díszt, és tiszteletet — az Úri széknek pedig! éppen a’ hibázik. — De! hogy a’ KK. és RR. még azt is meg mutassák, hogy e’ részbeli gondolkozások módja is, nem csaknem új a’ hazában, hanem már régi — ’s az Úri székek, századokkal is az előtt nem voltak a’ földes Úr és Jobbágy közötti pereknek itélo székei; elég világos tanúja annak, az 1548-ki 42-dik Törvény Czikkelynek az a’ rend szabása, melly a’ Jobbággyát járandóságán feliül való követelésekkel zaklató földes Úr; Js az ennek szárnyai alól el költözködni szándékozó Jobbágy első biráivá; a’Megyék Al-Ispán-107
