1832-1836 Irományok 1. • Felséges Első Ferencz Ausztriai Császár, Magyar és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony szabad királyi várossába 1832-ik esztendőben, karácson havának 16-ik napjára rendeltetett Magyar Ország' Gyűlésének Írásai. / Po'sony / Nyomattatott Wéber, Belnay és Landerer'nél / 1832-1836
1832 / 129. ülés
420 12!). Ü léi ír ú a a t\ az 18üő-ki 1-ső törvény is hivatkozik; az 1081-ki 16. Törvény Czikkely remiszabásain sarkalván; úgy ez, mint az újabbi törvények is azt bizonyítják, hogy a* tökepénzeikbol élő nemesek; és a’ szabados nem nemesek is, a’ felkelés’ terheit viselni tartoznak — sőtlaz 1681.16. Törvény Czikkely az lőí)6.Törv. Czikkelyre hivatkozván ; az elsőbbnek 10-ik;az utóbbinak p<*dig 3-dik §-ai nyilván aztrendelik , hogy a’bár melly úton szabadosokká lett mező városok és helységek; a’ Nemesi felkelés terhei’ viselésében részesüljenek ; egyszersmind az 1396-ki 10-ilc Törvény Czikkely kimagyarázván azt; hogy a”selléri és szabados helyek mellyek ezzel meg mutatja azt is, hogy ollyatén helyek már akkoriban is találkozván, ’s nemesi javakat (a’mi az Iői3-ki 36-dik Törvény, Czikkelyből is kitetszik) bírván; ’s bírni meg engedtetvén; úgy személyeik, mint birtokaik,az Országban nem ujjak — Es i Hogy nem ujjak, ’s ezen §-be!i rendelkezéssel, nein egy új neme tűnik fel az Ország lakosinak! valljon még a’ következendőkből is nem tökéletesen világos é? hogy t. i. a’naponként kézen foroghat«), régibb oklevelekből is nem lehet é’ látni azt; hogy magok a’ hajdani nagy birtokéi nemzetségek, mégegyes \ji , " > embereket is; pénzért, vagy jutalom gyanánt, telkeikkel együtt szabadosokká tévén; minden adózás és földes Úri hatalom alól feloldoztak;’s akkor áldoztak fei; mikor még a’ Jobbágy földhöz ragadt sorsban élt — Valljon nem ide mutatnak é? a’ földes urat nem esmérő több nagy számú szabadosoknak halmozott példái; kik az Ország’ négy rendei közül szorosan véve egyikhez sem tartoznak —1 ok mindazonáltal a’ köz boldogsággal; s ez viszont ő vélek; együtt léteznek; s együtt megférnek. — Valljon, tehát, a’ KK. és KR. midőn a’ Jobbágynak maga kiválthatását törvénnyel megállaphatni éigy javallják; hogy a földes Érj hatóság, és az örökösödés reájok nézve továbbá is felmaradjon; s így annyit sem foglalnak bé javallatok’körében , minta’mit és a’ mennyit őseink tettleg cselekedtenek ; és a’ törvény is jóvá hagyott olly kiváltást javallanak é, melly számithatatlan veszélly el jár? és a’ mellytöl a’ Mélt. Fő Rendek mindenkor és méltán elrettenhetnek ? holott! a’polgári józan és értelmes szabadság, s az emberi elme kifejlődésének valamelly elválasztó határ lineákat sem lehetvén vonni! a’ törvényes szabadságra felsegített ember, kiben kiben maga iránt való bizodulomnál egyebet sem önthet. » Reményük is biztossan a’ Ivlv. és RR. hogy 0 Csász. Kir. Fő Herczegsége és a’ Mélt. Fő Rendek is meg győződnek arról, hogy ennek az intézetnek, itt van a’ helye itt van az ideje. — lía a’ dolog jó; a’ módok’ elő vételét késleltetni nem lehet; mert a’ dolog érdemének alája vágynak vetve a’ módok, de nem viszont megfordítva. — E’ felett! miután a’Mélt. Fő Rendek megegyeztek, ’s. az ősi alkotmány és a’ közjóiét’ semmi sérelmét nem találták abban ; hogy az egyedül kormányi parancsolatból, ’s kirendelt kormányi biztosok által divato
