1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)
1830 / 38. ülés
II A II M I N C ZNYOLCZA D IK l L E 5. 267 derneben monda, hogy mivel az Ujonczok a’ többi közölt azon felletel alatt ajánlatlak, hogy a’ Magyar Ezeredekben az Előmenetel sora a’ többi Cs. Királyi hadi Seregtől elkúlönöztessen, a’tegnapi napon köz hírre' tetetett Kegyelmes Királyi Válasz pedig az Ország Rendjeit kívánságoktól es feltételektől elmozdította, és csak a’ régibb Törvények megerősítését engedte meg, e’szerint a’ Fejedelem és a’ Nemzet között e’részben egyesség nem lévén, következőleg még Törvény nem hozattathatván, szükséges mindenek előtt az érdekelt Kegyelmes Királyi \ álaszt Országos tanácskozás alá terjeszteni, hogy az Ország Rendjei vagy a’ Feltételről clállván, a’Királyi határozáshoz, önn akarattal, hozzá járulhassanak, vagy pedig ha az ez úttal sem lehetne eszközölhető, további szándékjokat kijelenthessék. O Cs. Királyi Fő Ilerczegsége a’ Nádor említvén, hogy a’ szólló Követ állításai, mint a’ tárgy érdemét illetők korán adattak elő. Azonban minthogy az Előadás már megtörtént, szükségesnek tartotta azokra felelni , de egy szer’smint magát a’ kérdést ás ez alkalommal eldöntetni. — Kettő a’ mi a’szólló által felhozatik, 1-ször az, hogy az ajánlás feltétel alatt történt, 2-ik pedig, hogy a* Kegyelmes Királyi Válasz, mint csak a’ régibb Törvénynek megerősítése, az Ország Rendjei kívánságokra való nézve megtagadó. — Az , 1-sőta’mi illeti az, az eddigi Ország Gyúlésbéli vitatásokból ki nem jön. Említődön ugyan az Előmenetel sora, és a’ Törvény javallatba is bétevődött; azonban nem mint megmásolhatatlan feltétel. Arról pedig, hogy azon esetre, ha Felséges Urunk a' kívánságnak nem engedne, maga az ajánlás új kérdés alá essen, említés éppen nem volt. De nem is lehetet * mert ha a’ kérdés ezen formájában adódott volna elő, az azzal egybe kaptsolt más kérdést sem lehetett volna elmellőzni: valljon tudniillik ollyan Segedelmet, mellyet az Ország bátorsága, és java parancsol, lehet é egy mellékes feltételhez elválhatatlanúl kötni? megengedné é ezt a’ köz jó? a’ Föl. gári társaság czélja? és a’ Nemzet szent kötelessége? — A’ 2-ikra való nézve az sem áll, hogy az utóbbi Kegyelmes Királyi Válasz által az Ország, régibb törvényei megerősítésén kívül, többet nem nyert. Az 1807-iki 1-ső Törvény egybe hasonlítva az érdekelt Kegyelmes Királyi Válasszal, ellenkezőt mutat. Jelesül ugyanannak a’ Törvénynek Q-ik §-ban igértetik a’ Kormány részéről, hogy a’ Mag yar Ezeredeknél ollyanok fognak alkalmaztatni, a’ kik az Ezredben vitézkedő népség nyelvét tudják. A’ 10-ik §-ban pedig kérik az Ország Rendjei, hogy a’ hazafiakra különös tekintet légyen: nyilvánságos tehát ebből, hogyaz egész inkább kérelemre szorított tárgy, a’Fejedelem akaratjára bizattatott: mostazomban O Felsége meghatározva kimondja, hogy a’ Magyar Ezeredekhez Magyarok fognak tétetni, és hogy a’törvények szent megtartása szívén fog lenni: — Következőleg az, a’ ini az előtt meg nem határozott volt, rendszabásúi alítatott fel. A’ mi végtén a’ kérdés érdemét nézi, az előre hocsájtott Országos Tanácskozások megvilágosították, hogy a’Magyar Ezeredek elkülönözése az Előmenetel sora elválasztásával sem a’ hazára, sem a’ Fejedelemre, sem a’ hazafiakra, sem pedig az egész Monarchiára boldogító Következéseket nem szülhet, sőt az legártalmasabb ; a’ mit Ö Cs. Királyi Fő Ilerczegsége annál bizonyosabban állíthat, minthogy maga is több mint harminezöt Esztendők ólta Ezeredek tulajdonossá léven , önn tapasztalásából szólhat. Az előadattaknál fogva tehát serkentett« az Ország Rendjeit, áljának el a’ kívánságtól, kövessék annak igazi hazafiúi érzésből eredő tanácsát,“ a’ ki 35-ik évek lejárta alatt az Ország Fő 67 *
