1830 Jegyzőkönyvek • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városába, 1830-ik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 8-ik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve (Pozsony, 1830)
1830 / 31. ülés
'200 1IARMIN CZEGYEDIK Ü LÉ S. helyhezletődjcnek, az Elölülőnek vélekedése oda ment ki: hogy a’ fenforgó keres könnyebb elérhetésének tekintetéből az Izenetben felhozott abbeli indító ok, mintha a’Jegyző hivatalnak kineveztetése közönséges viszszaélés volna, kihagvallásson, a’ mennyiben reményleni sem lehet, hogy ezen oknak felvételében a’ Fő Kendek megegyezzenek; ugyan is számos Vármegyékben, hol a’Jegyzőknek kineveztetése rég olta a’ Fő Ispányoklól függ, ezen szokást viszszaélésnek mondani nem lehet; mert ez eredetét azon időkből veszi, midőn hazánkban ritkák lévén az Írástudók, a’ Megyék’ Rendjei magok megkérték Fő Ispánnyaikat, hogy illy tudományos Férfiakról gondoskodjanak. Megváltozván azolta a’ környülmények, az Elölülőnek tulajdon vélekedése szerint is, jövendőre méltán meglehet kivánni, hogy e’ részben a’ Megyék’ Rendjeinek szabad választásbéli igaza minden Tisztviselőkre, ’s igy a’ Jegyző hivatalra nézve is egyformán kiterjedjen, de ezen közönséges elrendelés nem ide, hanem a’ rendszeres munkák sorába, holott az országos Küldötség kedvező vélekedéssel vólt a’ Megyék Rendjeinek ezen jussára nézve, tartozik. Szathrr.ár Vármegyének nehézsége ellenben abban ál, hogy ezen Megyének Rendjei Küvetjeiknck a’ múlt Ország Gyűlésén tett előadása szerint előbbeni időkben a’Jegyzői hivatal szabad választásának szokásában lévén, abból Kir. Biztosság közben jövetelével felsőbb rendelés által rekesztettek ki, legjobb leszsz tehát a’ Szathmár Vármegyei kérés sikereltetésére , ha e’ részben a’ most említett, és ezen Megyét különösen illető környülállás , úgy a’ Megye részéről folyvást közbe jött ellenmondások fognak egyedül megemlítetni; mellynél fogva az Izenetben ezen szavak után: egyenes ellenkezésben vagyon, következő kifejezéseket egész feltartották szóig kihagyattatni, és a’ helyett ezeket: Szathmár Tármegyének annyival kevesebbé lehetne (irtaiméira . mivel ezen Jrármegy e régi szokásban lévő jussaitól fsak a’ közelebbi időkben fosztatván meg, ebbéli sérelmének mindenkor ellene mondott tétetni javallottá, a’ felolvasott pontnak végső része egyéberánt megmaradván. — Voltak ugyan némellvek, kik az Elölülő által kihagyattatni kívánt indító okot megtartani kívánták. Különösen Trenchén Vármegyének Követje az 1725: 56. Czikelyt hozta fel e’ részben, melly a’ Megyebeli Tisztviselők között semmi külümbséget nem tévén, mindnyájokra nézve megállapítja a’Megye Rendjeinek választásbéli Jussát; pedig már azon esztendőben Hazánkban is számosán valának az irás tüdők, ’s annál fogva , ha a’ Jegyzői hivatal kineveztetése a’ Fő Ispányi Igazok közé tartozott volna, bizonyosan a’ felhozott törvényben kivételbéli említés tétetett volna erántok. De ditsőült Maria Theresia Királynénak a’ Fő Ispányok részére kiadott útasitása is fentartja, és helyben hagyja ezen közönséges szabad választásbéli just; több Vármegyéknek fenálló szokása pedig, kik magokat törvényes igazoktól a’ Jegyzői hivatal választásában megfosztatni nem engedték, aztméginkább megerősíti; — Nógrád Vármegyének Követje a’ Fő Ispányoknak ebbéli képzelt igazát leginkább onnét származtatta, hogy némelly Megyéknek Rendjei egyes Fő Ispányoknak a’ Jegyzői hivatalnak kineveztetését, mint erántok való különös bizodalmoknak jelét által engedték, de ezen engedelem tsak személyes lévén, annak a’ Megyék Rendjei világos jóvá hagyása nélkül, a’következő Fő Ispányokra által ruházódni nem kelletett volna; mert a’ szokásnak nálunk vagy törvényben, vagy költsönös megegyezésben kelletik fundáltatni, máskép azt vissza elésnek méltán mondhatjuk. — Bars Vármegyének Követje elesmértc ugyan, hogy
