1825-1827 Jegyzőkönyvek 6. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 250. ülés
207SESSIO DUCENTESIMA QUINQUAGESIMA. vény szavai szerint ; rem pro jufio et aequo decidant elinte'zletni kellene is, a* Toro illái Vármegyei Követ meg is e’ miatt az inarticulatióját a’ cserének nem hallasztandónak lenni vélte, mert az adjustatió az után is megtörténhetik: az inarticulatió nélkül pedig, ha valamelly pernek kellene kezdődni, azsem tudathatik, mcllyik Vármegyében kellyen tenni az idézést. — A’ Borsod Vármegyei Követ mindazonáltal az ad. justatióra nézve külőmböző vélekedésben volt, mert ha az 1807. 28-drk\Articulusnak czélja az illy cserékben a’ Megyék határinak elrendelésén feliül nem terjedett volna arra is, hogy a’ terheknek mivolta, ’s más a’ Megyeséget illető környiilállások is elrendeltessenek , akkor elég lett volna csak Törvényben kimondani a’ cserét, és nem lett volna szükség kiküldöttségre, melly mindeneket elegyenlicsen. A’ Vármegyék tekintete függ azoknak kiterjedé* sektől, és a’ Törvényhozásnak szükséges arra figyelmezni, hogy minden Megye a’ maga állapotában megmaradjon, ’s annál fogva az adjustatiót szükségesnek találta. Ezt azonban okos értelemben kell venni, nem hogy éppen az egyetc'röségre tekintessen, hanem hogy a’ Terhek ügy menny ének egyik Megyéről által a’ másikra, hogy azzal egyik sem károsittasson. — Az Előlülő sem azt látta a’ Törvény lelkében, hogy tökélletes egyet érőség légyen az illy Megyék cseréjében, hanem hogy az Adó, és más köz Terhek, mellyek egyik Megyéről a’ másikra hárámolnak eligazittassanak, az a’ 28-dik Articulusnak 3-dik §-sából érthető. Maga ezen Adónak általirása sem történhetik meg egybetartás nélkül; márpedig a’ kiküldöttség jelentéséből nem tetzik ki, hogy e’ pontban valamelly elintézés lett volna, azért a’ kiküldöttség munkálodását e’ végett még kiter-bio exigi stricta paritas, quae in privatis Cambiis inomisse requiritur; verum loca cambiata, sua, ad eam, cui adjiciuntur, Jurisdictionem, onera transferunt, et pro mensura horum, Portae quoque inter cambiantes Cottus adjustantur. — Ut ut interim adjustatió haec, secundum legis etiam verba: Rem pro justo, et aequo decidant, praevie instituenda fuisset, Comitatus nihilominus Torontói Nuncius , Inarticulationem non censebat esse differendam; ex quo adjustatió subseque etiam perfici possit, in defectu vero Inarticulationis in casum movendae intuitu cambiati loci litis, neque id sciri possit, ad quemnam Cottum Pars in Jus vocanda sit ? — Ablegatus Comitatus Borsodiensis diversam ratione' adjustationis sustinebat opinionem. Etenim, si scopus Articuli 28-i 1807-i, in idmodi Cambiis, ad regulandos duntaxat Jurisdictionum limites, restringeretur, et eo, ut una respectiva quoque onera, aliave adjuncta adaequate adjustentur, extensus non esset; tunc Cambium articulariter pro rato declarare sufficeret, sed neque Commissionem, adaequatam omnium complanationem instituturam exmittere necessum fuisset. Ast quaevis Jurisdictio suum ab extensione sua nanciscitur pondus, atque Legislationis est suam cuique salvam praestare integritatem; et hac recte de causa adjustationem eo tamen sensu, necessariam reputabat ut non tam aequalis valoris ratio habeatur, quam eo potius advertatur: ut onera sine praejudicio, alterutrius transscribantur.— Neque Praeses eum legis credebat esse spiritum, ut, perfecta in hujuscemodi Jurisdictionum Cambiis adsit paritas, verum ut ductu §-phi 5-ii Articuli 28-i Contributionis, aliorumque onerum publicorum, ex Jurisdictionum, una in aliam redundantium , adaequata insti-67 *
