1825-1827 Jegyzőkönyvek 4. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1927 / 171. ülés
SESSIO CENTESIMA SEPTUGESIMA PRIMA. 7 motban lévő ezüst pénz nem elégséges azon summáknak pótolására, inellyek a’ Bétsi Scala szerint ezüstben fizetendők volnának, és bizonyos, hogy ezen provisio szerint lehetetlen lészen pénzben elégséget tenni az adósoknak, hanem ha a’Jószágokbul szereztetik elégtétel. — Magoknak a’ capitálistáknak is káros lehet ezen provisio, mert ez által a’ vagyonok állapotában olly hirtelen változás történne, hogy a’ külömben legnagyobb birtokbéli bátorságot mutatható adós is fundus fogyatkozásba eshetne p. o. bir valaki 100 ezer forintot éró Jószággal, ’s lévén már reá 50 ezer forint intabulálva, költsön vesz reá még 20 ezer forintot, akkor ezen 20 ezeret a’ legnagyobb bátorsággal lehetett néki kölcsönözni, de ha az első intabulált 50 ezer, a’ Scala szerint tsak 4O ezerre reducáltatik is, és ezt ezüstben kell viszsza fizetni, már ez maga az egész 100 ezerforintos Jószágot elfoglalja, és a’ későbbi költsönözonek nem marad a’ 20 ezer forintjára fun. dús, — akár mit Ítéljünk O Felségének előbbi provisoria Rendeléséről, de minekutánna ez de facto 16 Esztendők alatt így állott, a’ Törvényhozásnak kell arra tekinteni, hogy hirtelen ugrás ne történnyen. Az Izenet javallatnak princípiuma szerint minden adósságnak harmadfél szer kellene emeltetni, ez meg nem történhet iszonyú tsapás nélkül, és ennek eltávoztatására akár mi légyen a’ szoros Igazság, mindenkor tekintettel kell lenni; mert summum jus, summa injustitia. — A’leg nagyobb argumentum ezek ellen az, hogy O Felsége már 1812-ben megegyezett abban, hogy az már leszállított és exaequált Capitálisok, töbhé le ne szállíttassanak, és semmi exaequatiojok ne legyen. A’ mi 1812-ben történt, azt most a’ változó környíilállásokhoz képpest szinte szükséges tem-lius temporis correlationibus agitur, ut exaequatio justa sit, ad intercedentem inter illius et praesentis pecuniariae massae differentiam reflectere oportet. — Sed vero provisio, quam Nuncium continet, neque practicabilis est; — in circulatione namque actu praeexistens Conv. moneta, pro exaequatarum secundum Scalam Viennensem illius temporis Capitalium Summarum exsolutione, suffectura certo non esset, debitaque, nisi deficiente parato aere, satisfactio ex immobilibus praestaretur fundis, depurari nusquam possent. — Ipsis denique Creditoribus provisio haec facile noxam adferret; penes eas enim, quas provisio haec in sequelis haberet, succussiones et convulsiones, contingere posset, apud opulentiores quoque, quibus Capitalia tuto credebantur, Debitores, insperatum semet exeriturum esse fundi defectum ; sic e. c. si quis bonum in pretio 100.000 ilrum possidens, debitisque ad vires saltem 50 millium intabulatis gravatus, 20 insuper millia mutuo levaverat, haec ei indubie tuto credi potuerant; jam si intabulata haec 50 milium summa, secundum scalam ad 4O millia reducta, in Conv. moneta solvenda foret, hoc unum debitum pretium totius boni exhauriret, et pro excontentatione 20 millium Creditoris nullus remaneret fundus. — Quaecunque nostra de introducto per Suam Majestatem post annum 1811 Provisorio sit opinio, postquam tamen de facto annis 16 substitit, Legislationi advertendum eo semper erit, ne repentinus saltus fiat. — Secundum principia Nuncii omnia debita propemodum in triplum augeri deberent, quod sine maxima omnium succussione et convulsione effectuari nequiret, haec vero, quidquid demum stricta exigat justitia, sedulo vitanda sunt, ne summum Jus in summam de-2 *
