1825-1827 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 137. ülés
SESSIO CENTESIMA TRIGESIMA SEPTIMA. 371 nek leg nagyobb árok volt. Nem úgy tebát, mint princípiumot, hanem mint factumot akarta ezen állittást kimondatni, bogy az munkáknak mostani tsekély bére, és a’ Termesztményéknek hanyatlott ára, a’Nemzet boldogságát gátolja. — A’ Posony Vármegyei Követ ellenben eze-n Czikkely tartalmát, a’ Nemzeti Gazdagság természete ’s okai koszorús visgálújának azon princípiumainál fogva védelmezte, „hogy a’ munka lévén az az egyetlen egy szer* melly a’ maga betsét soha sem változtatja, éppen azért minden helyen, ’s minden időkben egyedül a’ munka teszi minden egyébb portékáknak belsa ’s ára mértékjét; a’ pénz pedig nem lévén egyébb, mint ezen munkabéli betsnek szám szerint való kifejezése, a’ munkás , akár külön, akár az egész polgári Társaságot, egybe gondolva* tsak a’szerint gazdag, vagy szegény, a’ mint a’ munkájának valóságos ára nagy, vagy kitsiny, nem pediga’mint a’ munka árát a’ pénz a’ maga változó minémüsége szerint szokta ki fejezni, — Ezekkel a’ természeti örök igazságokon épült tekintetekkel, mellyekre nézve semmi idők, semmi epochák külömbséget nem tesznek, önke'nti következésképpen megegyezni állította a’kérdéses elejét ezen czikkelynek, mert a’ napszámos tartása szerint, szab ja magát a’ munkának ára is. — Ezeknek folytában továbbá ugyan azon munkának azt a’ princípiumát hozta elő, „hogy midőn a’ távullyabb lévő idők „öszvehasonlíttatnak, ez az öszvehason»littás, és tapasztalás mutatja, hogy „minden portékák között, a’ szántó ve„tő mivének a’ gabonának valóságos „betse legkevesebb változások alá va„gyon vetve,“ ’s ennél fogva, mivel a’ Magyar Országi adózóknak legfőbb jövedelmek ebben áll, nem hihette cl, hogy a’ Fő Rendek a’ magok czéljokat cissimos, Epochám contra Rancalium Schaedarum, qua summum erat naturae productorum pretium , faustissimam fuisse statuendum esset. — Antelatum itaque assertum non qua principium, sed velut factum, ea enunciari desiderabat ratione, quod vilis moderna operarum merces, et depressum productorum pretium, nationali obsit prosperitati. — Ablegatus contra Comitatus Posoniensis, dicta in hoc paragrapho, classici operis, de indole et causis opum nationalium, celebratissimi authoris propugnabat Sententia: quod nimirum , „labor unicus sit Articulus, cujus pretium mutationi obnoxium non est; ac ideo recte omni tempore, et ubivis locorum, unicam pretii et valoris reliquorum articulorum et Mercium constituat mensuram, — quod igitur laborem perficiens seu Individuum, seu civilis Societas in complexu considerata, non pro ratione illius, quod pecunia pro mutabili indole sua designat, pretii, verum pro eo, ac reale laboris pretium, vel majus est vel minus, aut pro divite aut pro paupere sit reputanda.“ — Atque his, nulli tempori aut Epochae alligatis, ab aeterno certis veritatibus superstructis considerationibus, rectissimo ratiocinio cohaerere ajebat exordium quaestionati §phi, quum pretium laboris a subsistentia operarii dependeat. — In horum nexu, aliud provocati rursum operis, memorabat principium: — „quodscilicet, instituta remotiorum temporum ad invicem comparatione, tam haec, quam experientia doceat, inter omnes merces, producta agricolarum, fruges nimirum, minimas in pretio suo subire phases;“ — unde, cum fruges praecipuum Contribuentium Hungáriáé proventuum fontem constituant, non credebat Excelsos Proceres instituta per 93 *
