1825-1827 Jegyzőkönyvek 3. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 114. ülés
20 SZÁZ TÍZEN-NEGYEDIK ÜLÉS. vei inkább kellett tehát ezen Teher alatt lenni az olly Nemeseknek, kik ezen Jobbágy Telkeken laktak, és azt használták , mellyeknek haszna vétele t. i. már századoktól fogva az adózásnak kultsa volt. Nem felesleg való itt megemlíteni azt is, hogy Eleink ezen Adózás fundusát olly nagy szorgalommal őrizték, hogy a’ Dicalorokat esküvéssel kötelezték, és a’Dicatiót ellenzó, vagy valamit eltagadó Nemeseket, Jószágok vesztességével büntették. — Nem is ártott ez semmit is a’ Nemesi praerogati váknak , mert valamint ezek a’ Fejedelem és OrszágRendei köz megegyezések által emeltettek, úgy szint azon megegyezéssel rendeltetett azon Köz- Terbeknek viselése, mellyek nélkül sem a’ Haza vélelme, sem a’ Nemesség Jussai fenn nem álhatnak. — 2-dik Kérdés az, változtattatok e’ ezen Adózás Kultsa az állandó Katonaság be'hozatása után? — Eleinknek emlékezetét megbántanánk, ha azt állítanánk, hogy az állandó Katonaságot szükségesnek találván, annak Zsoldjára a’ szükséges Adónak fundusárül is nem gondoskodtak légyen. Ezen gondosságot bizonyítja maga az ugyan azon 1715-dik Esztendőnek 57-dik Articulussa mellybe a’ Terheknek igazságos felosztása végett, az Országos öszveírás ideája roegállíttatott; megtetszik azon Ország Gyűlés Áriáiból, hogy minden Telkeknek, egyet sem vévén ki, öszveírása rendeltetett, követvén példáját az annakelötti Törvényes Porták öszveirásának, nem változtatván tehát semmit is azon fundusban, melly századoktól fogva az Adónak kultsáűl szolgált. — 1723-dikben bé adattván azöszveirás, kérdés támadott, a’jobbágy' Telkeken talált Nemesekről, kiknek külömben is a’ Nemesi Felkelés kötelességek, de a’ Többség az 15q5. § dik Articulus mellett megmaradott, rum concurrere non dubitaverant , quanto de eo persvaderi magis oportebit, Nobiles, similes Sessiones colonicali duntaxat titulo tenentes, quarum fructus omni aevo Contributionis fundum constituerant, ab his ad instar aliorum colonorum Contributionem dependisse. Quod quidem censendum eo magis est, quod tani a majorum in conservando Contributionis fundo irremissa fuerit sollicitudo, ut eo recte ex obtutu, Dicatores Juramento obstringendos, Nobiles ad munus isthoc non adplicandos, reticentes vero in amissione bonorum convincendos statuerent. Neque eo Nobilitat ibus quidpiam derogatum praerogativis. Eodem enim, quo haec mutuo Principis et Statuum definiebantur consensu, his talia quoque alligare integrum erat onera, sine quibus nec patria quivisset defendi, nec Jura Nobilium salva manere. — Quod in exordio propositam alleram attinet quaestionem: num quippe introducto anno 1715 regulato milite, stabilique Contributione, hujus fundus mutationem passus sit? — injurius profecto in majores nos esse oporteret, si agnita regulatae militiae necessitate, minorem illis tum ac olim requisitae provisionis curam fuisse statueremus; cujus quidem ipsa Conscriptionis Idea luculentum praebet documentum, secundum quam ex mente anteriorum Comitiorum cunctae, quae ductu praecitatarum legum antiquitus etiam portas ingrediebantur, Sessiones connumerabantur. — Nequit equidem negari, relata in Comitiis anni 1723 praeattacta conscriptione, intuitu Nobilium colonorum, eam per nonnullos obmotam fuisse difficultatem, quod eos insurgendi quoque maneat obligatio; ast complurimis, arlo. 6-to 15q5 porro quoque inhaerentibus, occeptum conscriptionis opus, ad menteni art.
