1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827
1926 / 65. ülés
SESSIO SEXAGESIMA QUINTA. 85 Nemzeti Characternek lelke az érdem, és az érdemes Hazaiakról való háládatos emlékezet. Ez volt Őseinknek erkóltse, hogy jeles Tulajdonsága Ilazaíi Társaikat, kik éltekben Fejedelmeknek, és Hazájuknak hűséges, és hasznos szolgálatokat tettek, Emlék Oszlopokat nékiek emelvén , el hunytok után is a’ feledékenységnek homállyától örökre meg mentették; ezt követte Eó Cs. Kir. Fed Ilertzegsége, Hazánknak tiszteit Nádor Ispáunya, ezen Ország Gyűlésnek meg nyitása alkalmával, Felséges beszédjében egy Kolorits Lászlóról, Ürményi Jóséiról, Erdddy Jóséiról, Széchényi Ferentzrdl, Majláth Jósefrdl, Almásy Pálról, Balogh Péterről, és több más Oszlop Embereiről Hazánknak, kiket utóbbi időkben a’ halál el ragadott, ditsd emlékezetet tévén. — Minden jó Hazainak hasonló háladatos emlékezetére méltónak ki jelentette Istenben boldogult Magyar Szögyéni Szögyényi Siginond, Udvari második Al-Cancellarius Urat, aki ezen Ország Gyűlésnek kezdetétől fogva, inig nagy jeles érdemeire nézve Eó Felsége által fellyebb poltzra emeltetett ? mint a' Király-Személlyes Jelenlétének Törvény-Székbéli Helytartója, a’ Statusoknak igen szeretett és tiszteit Eldlűldje vala, és a* kit minden közülünk, még a’ kinek közelebbről való esméretéhez szerentséje nem lehetett, is , az d tündöklő Tálentomaiban} Igasság szeretetében, a1 Haza eránt való buzgóságában, a’ Fejedelemhez való hűségében, mély bélátásű hasznos Tanátsaiban, szeretettel telkes nyájasságában, megkülörabözletve esmért és tisztelt, kitol mindazonáltal munkásságának derék idejében, az irigy halál a'Hazát, mindnyájunknak nagy szomorúságunkra megfosztotta. — Valamint tehát ezen nagy érdemű Férjfiűnak boldog emlékezete a’ Magyar szívekben szüntelen élni fog, úgy az Ország Gyűlés Jegyző Jegyző Könyv. II Darab. Nationalem amplius excitatura esset, ita Characterem hunc, ut conspicuorum , deque Principe et Patria insigniter meritorum Popularium memoriam, a posteritatis oblivione vindicet, suo Jure deposcere; hoc monent vestigia Majorum, qui viris de Republica egregie meritis, monumentum aere perennius erexerunt, ut quippe praeclarorum facinorum memoriam dies non deleat, sed illa venturae aetati, ad similia audenda, stimulo perpetuo serviat et incitamento. Hoc prorsus spiritu animatus Serenissimus Pro-Rex, in sermone sub auspicatissimum praesentis Regni Conventus initium ad congregatos Regni Status habito, Ladislai Kolonich, Josephi I rménvi, Josephi Erdüdy, Francisci Széchényi, Josephi Majláth, Pauli Almássy, Petri Balogh, et aliorum, quos a postrema Regni Diaeta, amissos lugemus, cumulatissime meritorum Concivium nostrorum , honorificam omnino injecit recordationem: parem profecto gratae memoriae contestationem postulare ajebat, charos JSigismundi condam Szögyényi de Eadem, Secundarii Aulae Pro-Cancellarii Regii cineres, Viri nimirum, qui donec per Clementissimum Principem, ad altius eveheretur subsellium, in qualitate Personalis Praesentiae Regiae in Judiciis Locumtenentis , Statuum consiliis perennatura cum laude praefuerat, quemve quilibet nostrum, etiam cui aundem propius cognoscendi fortuna non obtigit, oh eximias, easque praecellentes animi dotes, rigidum justitiae amorem, pietatem in Patriam, tenerrimamque in Summum Terrae Principem devotionem, acrem consilii vim, spectatissimam ad haec morum comitatem , singulari prosequebatur amore, quemve in medio exantlatorum laborum cursu, praematura morte ereptum esse, universi deplangimus; authorque fuit proloquens Nuncius,
