1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 95. ülés

507 SESSIO NONAGESIMA QUINTA. látyi kints tár nem hir ja, a’ sok há­borúk által, mellyek a’ Monarchiának fenntartására elkerülhetetlenek voltak, kiürittetvén, a’folyó Adókul pedig le­húzni semmit nem lehet, mert az szük­séges, es a’ Törvény azt mondja, hogy a’ köz-állapot szükségeire elégségeskép­­pen kell gondoskodni, és így a’ bészá­­mittásnak semmi fundusa nintsen; még is tsak ezek is már elég okok ar­ra, hogy ezen bészámittás Tárgyában az Ország tsak azt a’ módot keresse, nielly a’ környülállásokkal legjobban megegyez, legczélerányossabb. — A’ számszerínt való bészámittás egyébb­­eránt is, az már elóadattaknál fogva nagy labyrinthusba vezet; azért a’ cal­­culustj tsak útmutató gyanánt hasz­náltatni véltek mind a’ bészámittandó summának kifejtésében, mind az Adó­nak ajánlásában, de hogy a’ Fó Ken­dekhez is a’ szerint küldődjön az Izenet, vagy pedig O Felségének is Felírás ál­tal eleibe terjesztessen, és ügy az Aera­­riummal számoltasson, azt nem java­solták, hanem az Elölülőnek előadása inellett megállották, hogy a’ bészámit­­tásnak általlyános megemlitése mellett, egy bizonyos ahoz alkalmaztatandó summában ajánlasson a’ jövendőre va­ló Adó. Hasonlóképpen tsak az általlyános bészámittás módját fogadta el a’ Temes Vármegyei követ, mert a’ számszerínt való bészámittásnak mind kifejtésében mind a’ módjában sok akadályokat lá­tott. Mert ha mindjárt lehetne is olly summát kitalálni, nielly az igazsággal megegyezne; de ha az Adó a’miatt anyi­­ra megkevesedik, hogy az elrendelteté­­sének fedezésére elég nem lesz, akkor más jövedelmekből kell pótolni, ez e­­ránt pedig az Uralkodással kellene ér­tekezni, és így mi magunktól a’ szám­­szerint való bészámittást el nem hatá­rozhatjuk. praxi obstarent obices, signanter, quod stipendia a militibus nequeant recipi, sed neque Aerarium Regium, diutur­nis, quae salus Monarchiae exegerat bellis exhaustum, onere isthoc gravari; quod item e currenti Contributione, sive quod hujus et de praesenti legalis, eaque inevitabilis adsit necessitas, sive quod ex mente legum, Status publici necessitates, tectas esse oporteat, sup­putari nihil possit, alter vero haud ex­stet imputationis fundus, sufficienti certe in id deservire motivo, ut talis ad­optetur imputationis modalitás, quae modernis, quam maxime conveniat cir­cumstantiis, praesuseeptoque respon­deat fini; — quocirca, quum nume­­ricam imputationem, inextricabilibus obnoxiari difficultatibus, jam supra de­­monstrassent, etsi exhibiti Circularis calculi, in eruitione tum supputandae, quum titulo futurae Contributionis of­ferendae Summae, per modum subsidii capiendum usum, ita tamen, ne seu mit­tendum Exc. Proceribus ingrediatur Nuncium, seu Repraesentationem, non abnuerent, ultro in Praesidis concesse­runt sententiam, ut nimirum facta in abstracto imputationis mentione, huic admensuranda titulo futurae Contribu­tionis offeratur Summa. Eandem plane , Ablegatus quoque Cottus Temesiensis sustinebat senten­tiam, tum in eruitione imputandae sum­mae, quum in ipsa ducendi numeriei calculi modalitate, se infinitos cernere ajens obices. — Nam posito etiam, talem quae aequitati conveniat, summam erui posse, si tamen hujus supputatione, Contributio in tantum diminueretur, ut legali destinationi suae amplius haud responderet, defectus ex aliis sarcien­dus foret proventibus, de quibus prae­vie cum regimine esset tractandum, ut adeo citra hujus influxum, numerica imputatio nequidem suscipi valeat. 92 *

Next

/
Thumbnails
Contents