1825-1827 Jegyzőkönyvek 2. • Felséges Első Ferentz Austriai Császár, Magyar, és Cseh Ország Koronás Királyától Po'sony Szabad Királyi Városában, 1825-dik Esztendőben, Szent-Mihály Havának 11-dik napjára rendeltetett Magyar Ország Gyűlésének Jegyző könyve / Po'sonyban / Belnay örököseinek betűivel / 1825-1827

1926 / 81. ülés

NYOLCZVAN- EGYEDIK tLÉS. t;»l megoltalmaztassanak; sőtt ha ugyan ts.ik meg nagyobb óvás kivántatna is> meg sem szükséges tovább menni, mint az 1811-tlik Esztendei Ország Gyűles e’ Tárgyban az articulus javallatját ké­szítette, hogy soha igaz érték nélkül való váltó vagy papiros pénz folyamot­­ba hozattatni, es annak el vétele az Or­szág Lakosinak parantsoltatni, avagy a’pénz leszállittatni nem fog; felesleg való e’ Tárgyban minden több specifi­cum , mert az egész Monarchiára Ma­gyar Ország Törve'nyt nem hozhat, hogy a’ kormány által sehol papiros pénz ki ne botsáttasson, melly ha akár mikor is ezüst pénzre felváltható leven, a’ kereskedésnek könny ebbségére néz­ve nemelly Ország Lakosi által hasz­náltathatna, azt is eltiltani nem lehet, tsak az Uralkodás által parantsolva ne legyen az elvétele. — Melly princí­piumokra nézve, a’ Pest, Sáros, He­ves és Gömör Vármegyei követek is, miként akarnák a’, kérdéses befejező szakasszát a’ 44-dik Czikkelynek változ­tattad, elolvasták. De a’ Posony , Sopron, Trentsén, Liptó, Győr, Zala, Somogy, Be­­regh, Borsod Vármegyei követek az előadott módosittásokban nem találtak elegendő bátorságot, mert Törvény­ben van már mind az, hogy az Ország­nak befolyásával határoztasson a’ pénz­nek mivolta, mind pedig, hogy jó ér­tékű arany és ezüstön kivűl, más pénz Magyar Országban folyamotba ne té­tessen, azonban még is befészkelt a’ papiros pénz az Ország megegyezése nélkül, és már két Ízben megkárosí­totta az Ország Lakosit; maga azon óvás által pedig, hogy ne parantsoltas­­son az elvétele, egyenes út nyittatna a’ Bánknotáknak, ésmás efféle behozandó papirosoknak is, mert railielyest azok­ról az Uralkodás azt nyilatkoztatja, hogy minden aerariális Cassákban, 284 cuniae speciem, tutum reddatur; — quodsi interim de magis specifica cau­tela esset prospiciendum, neque hanc ultra ea extendendam esse credebant, quae in projecto Articuli, Anni 1811 continentur, quippe ne unquam justa liga destituta reluitoria, vel chartacea pecunia emittatur, aut hujus acce­ptatio Regnicolis imperetur, nec un­quam devalvetur; quum ad magis spe­cifica digredi, vel ideo non expediat, quod Regnum isthoc, nec toti Monar­chiae Leges dictare, neque, quo minus Regimen ad reliquas Provincias char­taceam pecuniam emittat praepedire, sed nec id impedire valeat, quo minus Regnicolae etiam, obtutu facilitandi Commercii, ea, si dum et quando pro Conventionali permutari possit, aeque utantur, dummodo illius acceptatio non imperetur. — In hunc sensum modificandi Epilogi §phi 44-ti projecta per Ablegatos Comitatuum Pest, Sá­ros, Heves et Gömör concinnata prae­lecta sunt. Verum Comitatuum Poson, So­pron, Trenchin, Lypló, Zala, Sümegh, Beregh, Borsod, et Jaurinensis Able­gati, propositis modificationibus, se­curitati Regni Jurium, non satis pro­spectum iri existimabant; — enimve­­ro, complures exstare Leges, de liga Monetae in Comitiis determinanda, non admittendaque ad cursum alia, quam justae ligae aurea et argentea moneta, — his tamen non obstantibus, char­taceae pecuniae usum, invito invaluis­se Regno, damnaque non levia, vice iterata Regnicolis adtulisse; — Inter­ponenda vero quoad non imperandam acceptationem cautela, proniorem ad­huc Apochis aliisque chartae specie­­bus viam stratum iri; — deficiente enim justae ligae Moneta, declaratoque per Regimen eo, quod ad cursum posita

Next

/
Thumbnails
Contents